Holczer József: Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 4. (Kecskemét, 1989)

Orosz László: Szokolay Hártó János várostörténete

egyezése is. Találhatunk példát arra is, hogy Szokolay és Tomori Szabó történelemszemlélete eltér egymástól. Szokolay büszke önérzettel szól a francia háborúk alatti nemesi felkelésekről /147—149./, Tomori Szabó másként vélekedett ezekről. Fennmaradt egy tanítványa által készített jegyzet 1837—ben tartott előadásairól. Ebben ez olvasható: "A Frantz Revolutioí Hadak lefojta alatt 4szer volt Insurrectio C...] Ezek közzül csak az utolsó látott Hadi tüzet, de akkor is eléggé kimutatta mily kevés sikerű lehet ily készületlen védelme az OrsztágnaJk: mCind] aCzonáltall mivel a' M. Nép [értsd: nemesség] főként követeli magának a' vitéz' nevet, 's az adózástól szerfelett irtodzik, mind ekkoráig is ragaszkodik a* Katonaság cziméhez, 's innen van híogy] a' M. Nemesek ünnepi köntöse is katonás fegyverkezéssel van öszve 20 köttetve. A mű egyetlen helyén találtam lényeges eltérést a verses szöveg és a hozzá fűzött jegyzet szemlélete között: a Dózsa— —fölkelés értékelésében. A verses szövegben — többek között —ez áll: "Kecskemétnek az nagy becsületére vált, Hogy midőn a' Székely Dózsa György rebellait öcscsével és a' nagy botú Lörincz pappal 'S pusztíták a' hazát egyre éjjelnappal — [. . . ] Városunknak azért semmit sem árthatott A' gyülevész pór nép hiába fáradott, Itt' nem rabolhattak, társakat sem kaptak, Söt kik erre tértek, el alig futhattak; Négyezer lakosink hirtelen felköltek, A' gyülevészekből nagy számmal leöltek." /70./ Az ehhez a részhez kapcsolódó terjedelmes jegyzetben viszont ilyenket olvashatunk: "A' feljebb érintett pór háború így keletkezett: Ama dicső Hunyady Mátyás halála után, az addig szoros regula alatt tartott és egymással viszszálkodni nem merő fő emberek tüstint vér szemet kaptak, veszekedtek, rendetlenkedtek, és különösen jobbágyaikon kegyetlenkedtek. Dózsa azért fordult az urak, "a' kersztyén vallás' és a" magyar hon közös szent ügyének ellenségei" ellen, mert jobbágyaikat visszatartották a keresztes hadtól. Dózsa kivégzéséről ez áll: "leírhatatlan rendületlenséggel állotta ki a' borzasztó kínokat, és kétessé tette ha váljon nem egy olly' hős vérzett-e el benne, kit csak az akkori idők szelleme és a' mindenütt divatozó földesúri viszszaélések' ingerlései tüzeltek arra, hogy borzasztó fenevaddá alakuljon át; — annyi bizonyos hogy az adózó nép' sorsa honunkban még sokkal sanyarúbbá lett." A fölkelés megtorlásának következményeként említi: "ez ásott sírt Mohácsnál a' magyar nép