Holczer József: Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 4. (Kecskemét, 1989)

Orosz László: Szokolay Hártó János várostörténete

vánosságra hozandja; — minthogy már ma kVilönben is igen divatos szó járás ez: — Korunk nyilvánosság' kora. így lehetnek az egyházi archívumokban is sok jeles régi adatok: de ezeknek is fölfedezését az ottan forgó egyénektől kell várnunk." /VIII./ Szokolay végül is hét pontban foglalta össze, levéltári források tanulmányozása nélkül miért fogott hozza munkájához. Ezek közül az ötödiket tartom leginkább figyelemreméltónak: "sok novellákat irkálnak ma, miket is elég piczinke sikerrel olvas az ifjúság; én az illyesekben kedvtelését nem található érettebb korú honfi társaimnak egy kissé komolyabb és nekiek érdekesebb olvasmánynyal kivántam szolgálni." /IX./ E célkitűzését tekintve nem történetíróként kell megítélnünk, hanem történelmi ismereteket terjesztő szépiróként, lokálpatrióta öntudat gerjesztője— ként. Sok hasonló célzatú mű keletkezett ebben a korban a magyar irodalomban; Kecskeméten is az 1820—

as években irta Nagy István rektorprofesszor a református kollégium történetét , és ugvanö mérte fel elsőként a város irodalmi hagyományait. A Szokolayval szemben megnyilvánuló ellenszenvet, a müvéről való negatív véleményt személyiségének megítélése is befolyásolhatta. Hornyik János ezt irta róla: "Viszontagságos s önmagára szintúgy mint a vele érintkezésben állottakra nézve sok kellemetlenséggel rakott életéhöz, a városi és pestmegyei jegyzökönyvek bő adatokkal telvék."

13 Említhetjük ezzel kapcsolatban, hogy a Pest megyei törvényszék 1841—ben Séllei Sámuel bántamazásáért egy hónapi elzárásra Ítélte Szokolayt, beszámítva, hogy ezért korábban már három hónapot letartóztatásban töltött. Védője szerint 1838 óta "jobbára alaptalan" vádak miatt többször és túlzott szigorral büntették, s felhozza mentségére azt is, hogy "ép elmével nem bír". Jókai, aki kecskeméti diák éveiben /1842-44/ találkozott vele, igy jellemezte: "Díogenesi cinikus alak volt: különösen gyűlölte az iskolás fiúkat."

15 Nem látjuk értelmét annak, hogy Szokolay életének viszontagságait alaposabban nyomozzuk. Annyi így is valószínű, hogy kiemelkedni vágyva az ip :rosságból, sem festőként, sem íróként nem ért el olyan sii ert, mint amilyet szeretett volna. Emiatt elkeseredett emberré vált. Müve sikereben való csalódottságának, sértett önérzetének tanúsítója 1852—ben Szilády Károlyhoz irt levele: szazanként, ötvenenként veszi át, fizeti ki s próbálja árusítani hat évvel előbb 1000 példányban kinyomtatott könyvét.

10 Szerepet kívánt játszani a város politikai életében is. Hornyik János emliti, hogy a népet a tanács ellen izgatta. ' Bizonyára ez is latba esett akkor, amikor a tanács ellenezte könyve megjelentetését. Egyébként müvében kitér arra, hogy az 1820—

as évek elején a tanácsbeliek közt ellentétek támadtak, s ezek megtépázták 8 0