Kisfaludy Katalin: Nemzeti bizottságok a mai Bács-Kiskun megye területén 1944–1949 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 3. (Gyula, 1989 [!1990)

valósítatlan kérelmek miatt netán fölszólaltak, a válasz mindig ugyanaz volt: ez a dolog "kimondottan a belügyminiszter... elbí210 rálása alá tartozik." A legtöbb nemzeti bizottság idejekorán le is vonta a konzekvenciákat, amikor határozatban rögzítette: "a nemzeti bizottság nem foglalkozik a kitelepítettek ügyei211 vei." Ezt aztán megerősítette az Országos Nemzeti Bizottság 1635/48. sz. határozata: kitelepített vagy kitelepítendő németajkú lakosság számára politikai igazolást a nemzeti bizottság nem 212 adhat ki. Ez az Országos Nemzeti bizottsági határozat tulajdonképpen annak az 1947-es miniszterelnöki rendeletnek a szellemében született, amely az igazolási eljárások felügyeleti jogát az igazságügyi miniszterre ruházva elrendelte, hogy a járásbírósági székhelyeken az igazságügyi miniszter által fölállított igazságügyi bizottságok működjenek. Ez természetesen - szól az indoklás - nem gátolja a nemzeti bizottságokat abban, hogy kifejtsék véleményü213 ket. Gyakorlatilag mégis ez az a rendelet, amely - ha lehet még formálisabbá, mondhatni teljesen fölöslegessé tette a nemzeti bizottságokat. Ezután a nemzeti bizottság semmiféle igazolást nem adhatott ki saját hatáskörében, az ilyen kérelmeket a járási kapitányságok államvédelmi előadójához kellett felterjeszteni, ellenkező esetben a nemzeti bizottság elnökét felelősségre vonhatták. 214 1948 második felére általában kiszorultak a nemzeti bizottságokból, legalábbis a vezető tisztségekből a nem munkáspárti képviselők. Ezzel kapcsolatban még meg kell jegyezni, hogy a Polgári Demokrata Párt képviselői ellen 1940 elején-közepén valóságos hajsza indult. Sorra-másra arról hallunk, hogy a Polgári Demokrata Párt képviselőit kurtán-furcsán kizárták a nemzeti bizottságokból arra hivatkozva, miszerint ez a párt nam tagja a koalíció215 nak, s rendkívül meggyöngülve került ki a választásokból. A kiszorítási politikához, amely a pártok közti harc fokozódó kiélezését jelzi, szorosan hozzátartozik a képviselőtestületek átalakításának kívánalma, amelyet a BM 264.443/1948. III. 3. sz. "elvi jelentőségű" leirata fogalmazott meg. "Az újjászervezésnek ebben a mai fázisában... az újjászervezés további feladatkörét megint a helyi nemzeti bizottságoknak kell lebonyolítani." Általában nem szükséges, hogy az önkormányzati testületekben képvi-