Hornyik János: A kecskeméti zsidók története - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 2. (Gyula, 1988 [!1990])

Az izraeliták egyéb birtokok és javadalmak élvezetére vonatkozó körülményeikről

tását tanúsitják. 1848 előtt tehát az izraelitáknak legeltetési haszonvételük abban Összpontosult, hogy a. mint mészárszékbérlők vágó marháikat tarthatták a közönséges barom között, mint más lakosok b. tarthattak házi fejőstehenet a nyomási legelőn, és c. az ilyetén házi fejőstehenet, ha meddőn maradt, vagy annak egyes borját, ha fejőstehénné fölnevelni akarták, a közönséges barmon nyaraltathatták. A fejőstehén tartás gyakorlata folytonos volt, de a közönséges barom közötti legeltetés élvezetének Millhofferén kivül nyoma nincs. Jelenleg fejősteheneket régi gyakorlat szerint az izraeliták többen tartanak, más jószáguk a közlegelőn nincs. 4- re. 1850. évben a kecskeméti izraeliták házi fejősteheneken kivül más egyéb jószágot a város közlegelőin nem tartottak, következőleg irányukban a rovatos adó kivetésnél a többi lakosoktul különböző eljárás foganatba vételének szüksége föl sem merült; a fejőstehenekre nézve pedig a többi lakosokkal mindig egyenlő rovatos adókivetés alatt állottak, mind az országos, mind a város háziadójának kivetésében, a városi Tanácsnak még 1822. évi Június 10-én 648. sz. a. kelt határozata szerint. 5- re. Az 1857. évi April. 27-én 187. sz. a. kelt azon tanácsi határozatnak, miszerint Kecskeméten az izraeliták fekvő vagyont, de csak egyedül házat, igenis, hanem csak a község különös engedélye mellett szerezhettek, anélkül, hogy a község javadalmaiban részesittettek volna, és hogy a közlegelők használata csak a keresztény lakosokat illeti, alapul szolgálnak a következő statútumok : 1. Az 1828. évi Január 28-án a városi Tanács és Képviselő Választott Község által alkotott szabály, mely csak földbirtokosoknak, vagyis minthogy akkor még földbirtokot izraeliták Kecskeméten semmi szin alatt sem szerezhettek, tehát csak a keresztény lakosoknak engedte meg a közlegelőnek jószágokkali használatát. 2. Alapul szolgál az 1846. évi február 7-én és 27-én kelt kőzséghatósági szabály, mely szerint az izraelitáknak bizonyos feltételek alatt egyedül csak házszerezhetési engedély biztosíttatott, szőlő, fold, malombirtokolhatás, legelő és korcsmáitatás élvezetjoga nélkül.