Hornyik János: A kecskeméti zsidók története - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 2. (Gyula, 1988 [!1990])

Az izraeliták egyéb birtokok és javadalmak élvezetére vonatkozó körülményeikről

6-ra. A szarvasmarhával, vagy egyéb házi s használati állatokkal kereskedést űző kecskeméti keresztény lakosok irányában megjegyzendő: miszerint az ilyeneknek mind száma, mind üzletük terjedelme jelenleg igen megcsökkent állapotban van. Az elmúlt századokban igenis nagyban űzték a kecskeméti lakosok a falkás marhávali kereskedést, de ez akkor történt, mikor legelő volt elég, s a legeltetés még nem szabályoztatott. Későbben a kecskeméti lakosok csak marhatenyésztést űztek nagyban, nem kereskedést, s azért volt hires Kecskemét a marhavásárokról, mert az augusztus 10-én tartani szokott helybeni országos vásár előtt két héttel kezdődött, és két hétig tartott egy országos hirű baromvásár, a város határa és a szomszéd Matkó puszta között létező úgynevezett Fehértó melletti ballószegi legelőgyepen, melynek neve Fehértói vásár volt, arra szokták a helybeli tenyésztő lakosok felesleges marháikat falkákban kiállitani, s ide az ország minden részeiből, sőt az aldunai fejedelemségekből is hajtottak marhákat, s innen szerzettek marhákat nem csak a bécsi mészárszékekre az ottani mészárosok, de tenyésztésre való marhákat is itt vettek az illető birtokosok az ország majd minden részeibe, s bel és külföldi kereskedők hemzsegtek a városban és a fehértói gyepen; de ezen nagyhirű baromvásár a legelő szűke miatt közelebbi évtizedekben végképp megszűnt, a vásárbiróság jegyzőkönyve szerint 1845-ik évben négy belföldi vidéki által 414, és hat kecskeméti egyének által 241, összesen csak 655 darab marha volt itten kiállitva, s azokbul csupán 390 darab kelt el; 1846-ik évben még néptelenebb volt e vásár, s jövőre nem is tartatott meg többé, mihez képest ezen baromvásár megszűnt, s annak legelője 1847-ik évben más tüzetes községi czélra fordíttatott. A kecskeméti lakosok tehát jelenleg felesleges marháikat az országos vásárokban állítják ki eladás végett, kereskedést pedig helybeni lakosok falkás marhával nem űznek, mindössze is némely úgynevezett kupeczek folytatnak kereskedést jármas ökrökkel, de azokat közlegelőre kihajtaniok tilos lévén, egyik szomszéd vásártól másikig szénán tartják, néha maguk saját, vagy e czélra mások földjén bérlett legelőn legeltetik, mivel egyszerre sokat nem is képesek bevásárolni. Másik ága az ilyetén kupeczkedésnek a Serbiából vagy Mitrovicz tájékáról felhajtatni szokott sovány sertésekkeli herészet, de mivel az egész éven át nem űzetik, ha-