Hornyik János: A kecskeméti zsidók története - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 2. (Gyula, 1988 [!1990])

Bevezetés

Bevezetés A kiadvány címe két, bővebb kifejtést igénylő témát is magában rejt, hiszen a most teljes terjedelemben kiadásra kerülő kézirat szerzőjének, Hornyik Jánosnak (1812-1885) az életrajza, és az általa először feldolgozott kecskeméti zsidóság történetének alaposabb kimunkálása még mindig az adósságaink közé tartozik. E bevezetőben természetesen csak a kérdésfelvetések és futó áttekintések szintjén foglalkozhatunk az említett feladatokkal./1/ Azért is indokolt lenne már az életmű teljességre törekvő kritikai számbavétele, mert Hornyik nagy forrásfeltáró, részlet- és szintézis alkotó tevékenységének eredményeit helyenként már megcáfolta a történettudomány. Kérdés, hogy alapos forrásgyűjtő munkásságán túl, miben áll műveinek időtállósága? Az esetleges jogos kritikák ellenére egy valami azonban bizonyos: az iparos apa ösztönzésére- a tanulást választó, majd az egyetemet is néhány évig látogató, habár diplomával betegsége miatt nem rendelkező, és később hivatali, levéltárosi pályára lépő Hornyik János, Kecskemét, és bizonyos vonatkozásokban a tágabb régió, a Duna-Tisza köze múltjának szorgos és sok tekintetben máig elévülhetetlen érdemeket szerzett kutatója volt./2/ Önmagát mindig dilettáns történetkedvelőnek mutatta be; mindezek ellenére, e "dilettantizmus" eredményeivel, 1863-ban munkája elismeréseként a levelező akadémiai tagságot is elnyerte. /3/ A kecskeméti zsidóság történetével foglalkozó művét azzal a céllal készítette el -mint ahogy azt a bevezetőben hangsúlyozza-, hogy egyrészt adatokat szolgáltasson a magyar zsidóság történetéhez, másrészt Kecskemét múltját még árnyaltabban, a történeti hűség elvének megfelelően, precízen bemutassa. A történetírói szándék mellett azonban a hivatali felszólítás és kötelesség is a téma feldolgozására késztette a szerzőt, s ez a kényszerűség helyenként a tanácsi álláspont igazolójává, kissé elfogulttá tette őt. így például a történeti összefoglalásába belevette a kecskeméti legeltetés korábbi és egykorú rendjének általa 1858-ban készített igen gondos áttekintését, amely azonban a zsidók szükreszorított legelőhasználati jogának kiterjesztése ellen érvelve -feltehetően a munka elkészítésére utasítást adók konzervatív pozicióőrzési szándékának megfelelően- mellőzte a jogegyenlőség és jogkiterjesztés követelményeit. A dolgozat első része 1870-ben, a Kecskeméti Lapukban jelent meg, a folytatás azonban elmaradt. Ennek okát elsődlegesen a kutatás elhúzódásában, s talán a hírlapszerkesztői elgondolások megváltoztatásában, a köz- és történetírói szándék, valamint az előítéletektől korántsem mentes olvasóközönség ellentétében véljük felfedezni. Mint tudjuk, Hornyik 1868 októberében a jó tollú Madarassy Lászlóval vállalkozott az ismeretterjesztő hetilap szerkesztésére, s a bővebb publicisztikai lehetőségeket kihasználva, az újság hasábjain gyakran láttak napvilágot a jelen aktuális kérdéseit feszegető és tanulságosnak ítélt historizáló leírások, amelyek általában a nyíltan vállalt népművelést is szolgálták. 5 ugyanakkor, ha a jelen munka keletkezései körülményeinek még mélyebben fekvő meghatározóit igyekszünk megragadni, akkor a következő megállapítással talán még közelebb jutunk a valósághoz. Nem csupán a művészi ábrázolás esetében lehet igaz az, tragy a valóságból az alkotó számára leginkább csak az lehet témájának tárgya, ami élményei, érzelmei által meghatározott, s így lényegessé vált, hanem a történetírók körében is fellelhető az érzelmi motiválás, a szerzői szubjektivitás. Ezen a ponton azonban már nagyítanunk kell a látószöget, s az alkotó és a kor elválaszthatatlan és kölcsönösen meghatározott viszonyait kell megértenünk. Hornyik témaválasztását Löw Lipót szegedi főrabbi konkrét, a magyarországi zsidóság történetének megírását szorgalmazó felhívása is ösztönözte. Még in-