Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület társadalma és önkormányzati igazgatása 1745–1848. Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas feudális kori levéltára - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 1. (Gyula, 1991)
A Jászkun Kerület társadalma és közigazgatása 1745-1848.
javaslatát fogadták el, vagyis ingó és ingatlan vagyona után mindenki egyenlően viselje a terheket, a kerületi és községi hivatalnokok azonban a közszolgálatoktól mentesek legyenek. A másik fontos kérdés volt, a képviseleti rendszer bevezetése. Minden helység írásban beadta véleményét a közgyűléshez. Kisújszállás nézetével egyezően - ők javasolták a helységeknek - elfogadták a képviseleti rendszer bevezetését, de a kivitelezés részleteiben eltérő vélemények alakultak ki. 14 nagyobb helység és 5 tisztviselő - Illéssy János nagykun kapitány, Dathó Ignác kerületi főjegyző, Várady, Balajthy és Hajdú esküdtek - a választásoknál és a közigazgatásban is képviseleti rendszert akartak. 3 község véleménye megegyezett az előzőekkel, de a főbírót a nép és nem a képviselők által kívánta választani. 8 kisebb helység és a többi tisztek támogatásával végül azt a változatot fogadták el, mely szerint: minden tisztségviselő választásában résztvegyen a nép. Hat évenként minden tanácsnokot és jegyzőt, évenként főbírót és pénztárnokot válasszanak. A képviselőket 3 évenként, 100 lélek után 1 főt, az összes népesség válassza. A kerületi hivatalokra a tanácsok és képviselők választanának, a népesség és a birtok szerinti meghatározott szavazatok arányában. A közgyűlési tanácskozásokban minden község 2 követének 2 szavazata, a tisztikarnak fejenként 1 szavazata legyen 73 . Úgy tűnik, sikeresen lezárult a vita, s már csupán az országgyűlés jóváhagyása hiányzott az új belszerkezeti szabályhoz. A kerületi elöljáróság azonban nem nyugodott bele a döntésbe. Haragjuk Kisújszállás ellen fordult, hiszen az irányadó javaslatot ők készítették, és küldték el a helységeknek. Igaz, a „közgyűlésen a magisztrátus tagjai lemondtak örökös tisztségükről, néhány nap múlva mégis folyamodványt írtak a nádorhoz, annak megmaradása érdekében és Kisújszállás ellen. József nádor november 4-én kelt levelében sértőnek találta a kisújszállási javaslatot és ismét vizsgálatot rendelt el. A kisújszállásiak ezért december 4-én újabb beadványt küldtek a nádorhoz, melyet 85-en írtak alá, hangsúlyozva javító szándékukat ismételten vállalták tettüket. A kerületek belrendezésének kérdését 1044. március 26-án tárgyalta az országgyűlés alsó táblája, mely a törvényjavaslatot elfogadta. A tisztikar nem nyugodott bele, s bár már előzőleg is támogatásért folyamodtak a törvényhatóságokhoz, annak sikertelensége miatt most a főrendekhez fordultak. Felkeresték a nádort, a prímást, az országbírót, a személynököt, a horvát
