Kemény János: Baja thj. város 1944-1949. évi története a polgármesteri jelentések tükrében 1. - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2015)
Mellékletek - Régi kifejezések, fogalmak, elnevezések, hivatalok
Húsban vonták be az egészségvédelmi munkába. Az anya- és csecsemővédelmi tanácsadások száma ekkorra már havi 8-900-ra emelkedett. A rendelőben két szakorvos és három védőnő teljesített szolgálatot. Ez év szeptemberétől megindultak a zöldkeresztes tanácsadások és védőnői látogatások is. Novembertől egy bérelt helyiségben orvosi rendelőt szereltetett fel itt a város, ahol keddenként egy hatósági orvos látta el a betegek orvosi kezelését, míg egy zöldkeresztes védőnő az anya- és csecsemővédelmi tanácsadást. A családlátogatást péntekenként egy védőnő végezte. 1948 decemberében a város a vízellátás javítására új ásott kutat készíttetett, míg 1949 májusában megkezdte itt egy nyári napközi otthon szervezését is, amelyhez államsegélyt is kapott. Mátéháza: Baja kületerületi lakott helye 1913-tól. A város tulajdonában lévő földbirtokok majorsági központja volt Bajától keletre 1945 előtt, és maradt 1945 után is. 1945 tavaszára sikerült megoldania a városnak az itt élő szegény sorsú tankötelesek beiskolázásának egy évtizede húzódó kérdését. A mátéházi 1. és 2. majorhoz tartozó gazdaság földjeit az 1945. évi földosztásból kihagyták. 1946 májusára a város helyreállíttatta a hadműveletek következtében elpusztult itteni gazdaságát, ahol 270 kát. hold földet munkáltatott meg és vettetett be. Itt működött korábban a városi szeszgyár is, amelyből az orosz katonai alakulatok 1947 májusában költöztek el. Az így elhagyottá vált szeszgyárban 500 000 Ft kár keletkezett. A városi tulajdonban lévő 100 kát. hold mátéházi földön 1947 júliusában holdanként átlag 7 mázsa búza és 9 mázsa rozs termett. Ez a terméseredmény messze felülmúlta a környékbeli gazdák által elért eredményt. 1949-re tervezték a mátéházi szeszgyár üzembe helyezését, erre a célra a város hitelt vett fel. A szeszgyár üzembe helyezési munkálatai 1949. február közepén valóban meg is indultak. Miipengő: ezerszer ezer (1 000 000 = 106) pengő. Az egymillió pengő rövidítése, azaz az így feltüntetett érték az eredeti milliomod része lett. A miipengő a második világháborút követő hiperinfláció terméke volt 1946-ban. A tízezer és a százezer miipengős papírpénz 1946. április 29-én, az egymillió és a tízmillió miipengős május 24-én, míg a százmillió és az egymilliárd miipengős papírpénz június 3-án került forgalomba. A tízezer miipengős, amely egyenlő volt tízezerszer egymillió (azaz tízmilliárd) pengővel, külalakja alapján a tízezer pengős bankjegyhez hasonlított. A célja ennek az volt, hogy megkönnyítsék a mindennapos pénzkezelést és számlázást, valamint az is, hogy a korábbi bankjegyek külalakjait újra felhasználják. Nemzeti Szalon: A magyar képzőművészek és müpártolók egyesülete volt, amelyet Budapesten alakítottak 1894. március 12-én „abból a célból, hogy a magyar képzőművészet erkölcsi, anyagi és kulturális érdekeinek fölkarolását, a testületi szellem fejlődését előmozdítsa, a művészek és a közönség közti érintkezést élénkebbé tegye." Az egyesület helyisége Budapesten az egykori Újvilág utca 2. szám alatt volt, míg állandó művásárcsarnoka, amelyben kiállításokat is rendeztek, az Erzsébet téren volt. Itt nyílt meg 1948. szeptember 19-én Nagy István bajai festőművész hagyatéki kiállítása. Népi Kollégiumok Országos Szövetsége (NÉKOSZ): Az 1945 után létesült népi kollégiumok központi szervezete (1946 1949). Közel 200 intézményéhez több mint 10 000, főként paraszt- és munkásszármazású tanuló tartozott. Az antifasiszta ellenállásban tevékenyen résztvevő 598
