Iványosi-Szabó Tibor: Írott emlékek Kecskemét XVII. századi nyilvántartásaiból 1. 1633–1700 - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2008 [!2009])

TANULMÁNY - KECSKEMÉT MEZŐVÁROSI AUTONÓMIÁJÁNAK KERETEI A XVII. SZÁZADBAN - A HÓDOLTSÁG - A török közigazgatás és bíráskodás

fökádit 1663-ban egy tehénnel „ajándékozták" meg. Néhány évvel később „Murti kádi 1 bárányt, 1 kalácsot" kapott.

48 Mivel hatásköre miatt megkerülhetetlen volt, ezért a főbíró 1677-ben készült feljegyzése arról tájékoztat: „Húsz tallért a budai Murti kádinak adtunk a császár levelének megerősítéséért."

49 Más alakalommal készült a következő feljegyzés: „fizettem a kútba holt asszony felíratásáért kádinak egy aranyat."

50 Ugyancsak 1682-ben a főkádi egy tehenet kapott ajándékba.

51 Tehát a hódoltság második szakaszában a kádi már valóban nem tartózkodott a kecskeméti nahijében, de közigazgatás és a bíráskodás néhány területén megkerülhetetlen maradt, ezért a város vezetői az ajándékozások során kénytelenek voltak vele számolni. A közbiztonság az ország területén már a XV. század végén jelentősen romlott, és nem hoztak érdemi javulást a következő évtizedek sem. A török hódoltság kialakulása pedig valójában a háborúskodás állandósulását eredményezte. Mivel mindkét oldal a végvárak katonáit rosszul és rendszertelenül fizette, ezért a másik területén élő adófizetők kirablása, sarcolása, a kereskedők kifosztása, előkelő, illetve gazdag katonák, tisztviselők foglyul ejtése még a béke idején is megszokott esemény volt. A tizenötéves háború alatt a tatár segédhadak bevetése csaknem kaotikussá tette ezt az állapotot. A zsitvatoroki béke (1606) utáni néhány évtized javulást hozott ugyan, de a század derekától már csaknem minden évben folyt az ország területén háború, és ettől kezdve közbiztonságról csak rendkívül szűk értelemben lehet szólni. A végvári katonák portyázásai, a kisebb és nagyobb rablócsapatok és gonosztevők garázdálkodása, a kurucok zsarolásai az állami adóztatást és a földesúri szolgáltatások teljesítését is erősen veszélyeztette, de elsődlegesen a civil lakosság vagyonát, megélhetését tette tönkre, annak életét keserítette meg. A hódoltság területén e téren még a Köprülü fővezérek reformjai sem hoztak érezhető változást. Mivel tehát a hódítók a megszállt területükön képtelenek voltak adózóik vagyoni és személyi biztonságát garantálni, szokásuktól eltérően kénytelenek voltak megengedni, hogy alattvalóik fegyvert tartsanak, és a garázdák, rablók mellett akár török katonákkal szemben is védjék magukat.

52 A királyi területen a nemesi vármegyék feladata volt a közbiztonság, a nemesség feletti és a másodfokú jogszolgáltatás fenntartása. Bár a jogszolgáltatás területén elérték és meg is követelték jogaikhoz való alkalmazkodást, a közbiztonságra nem tudtak érdemi hatást gyakorolni. Amíg a török hatóság csak eltűrte, és csak jelentős összegek lefizetése ellenében engedte meg a magyar jobbágyok fegyverviselését, a nemesi vármegyék kihasználták a hódoltságban élő parasztság önszerveződését, és jogi kereteket biztosítottak egy újabb BKMÖL IV. 1508/c. 1663. 121-123. BKMÖL IV. 1510/i. 1668/1669. 116-118. Uo. 1640/1707. Töredékek, 66-89. Uo. 1682.39-46. „Budán ezeknek kell pasztormat adnom. Vezérnek két sörét. Tihajának 1 sörét. Tolmácsnak 1 tehenet. Csauzlár agának 1 tehenet. Jancsár agának 1 tehenet. Olaj beknek 1 tehenet. Fökádiának 1 tehenet. Gyömli agának 1 tehenet. Sz. Györgyi iszpaianak 2 tehenet. Pesten: Nazur beknek 2 tehenet. Tihajának 1 tehenet. Két szubasának 1 tehenet. Lato agának 1 tehenet. Három besli agáknak 3 tehenet. Csizmadia oglinak 1 tehenet. Sahin agának adtak most 1 tehenet." BKMÖL IV. 1510/i. 1682. 71. HEGYI Klára, 1976. 147.