Iványosi-Szabó Tibor: Írott emlékek Kecskemét XVII. századi nyilvántartásaiból 1. 1633–1700 - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2008 [!2009])

TANULMÁNY - KECSKEMÉT MEZŐVÁROSI AUTONÓMIÁJÁNAK KERETEI A XVII. SZÁZADBAN - A MEZŐVÁROS ÉS LAKOSSÁGA - A mezőváros lakossága

Kecskemét földesurai sosem éltek a városban. Az itt élő nemesek pedig szervezett közösséget sosem alkottak. így a hódoltság idején valójában viszonylag szük területen mutatható ki a rendi tagozódás és a rendi ellentét. Bár a XVII. században is éltek itt nemesek, de ezek nemesi fundussal, birtokkal nem rendelkeztek. Ok éppen olyan alapon jutottak háztelekhez, kerthez, szőlőhöz, szántóföldhöz és legelőhöz mint a város lakosságának többségét alkotó parasztok, jogilag jobbágyok. Ezt az állapotot egyébként az 1635. évi 221. tc. szabályozta. Ennek értelmében a jobbágytelken élő és gazdálkodó nemesek kötelesek voltak vállalni mindazokat a terheket, amelyek a jobbágyi telekre hárultak.

246 A harácsot a többi lakossal azonos módon fizették. Az adókönyvekben lakhelyüknek megfelelően tartották őket nyilván, és legtöbbször semmi utalás nem történt nemesi voltukra. A törökök kiűzése után igyekeztek kiváltságaiknak fokozottabban érvényt szerezni, megtagadva bizonyos szolgáltatásokat. Ezért 1703-ban a nemesi vármegye közgyűlése bízta meg Kecskemét és Kőrös bíráit azzal, hogy a hátralékos porció adójukat a helyi nemeseken hajtsák be. A törlesztést megtagadó nemesekkel szemben még végrehajtással is élhettek.

247 Itt csak a XVIII. század elején csoportosították, rögzítették külön a nemesek adóalapját és kötelezettségét. 1707-ben 11 nemes családot soroltak fel akik az összlakosság 1,7%-át alkották. Közülük egy fő egészen csekély vagyon után adózott, két fő kisbirtokosnak mondható, hárman közepes vagyon után adóztak és 5 háztartás minősült igazán gazdagnak. A mezővárosokban évszázadokon át agrártársadalomról beszélhetünk. Az itt élők aránytalanul nagy része a mezőgazdaságból élt. Az viszont kétségtelen, hogy már a hódoltság alatt erősen tagozódott. Ezt részben az átlagosnál fejlettebb árutermelés és pénzgazdálkodás, részben pedig a polgári körülményekre emlékeztető birtokviszonyok és földhasználat eredményezte. A Homokhátságon meghonosodott szóhasználat gazdáknak nevezte azokat, akiknek a városban háztelkük és rajta lakásuk volt. Ezek vagyoni rétegződése az egész századon át igen erőteljes maradt. Az évszázad gazdasági és társadalmi változásainak alapos feltárása még várat magára. Addig meg kell elégednünk azzal, hogy egyetlen mutatató segítségével érzékeltessük legalább a vagyoni rétegződés egyik elég meghatározó területét. Ezt az egész lakosságon belül az egyik legfontosabb adónem megoszlásának alakulásával érzékeltethetjük. Az egyik legrégibb és legmódosabb nemes a tőzsérkedő Kamarás Ambrus volt. 1664-ben többek között a következő szolgáltatások végzésére kényszerült: „volt Pestre kocsival..., Korponára volt egy lova", „dolgozott egy nap..., hozott szénát Szent Györgyről..., hozott 4 fertály zabot..., búzát adott 6 fertályt, Budára küldtük..., Párkányban fát hordani másod magával, felmentükben Budára szénát vittek..., Gyalogh embert attanak, Hajóvonni Földvárra..." BKMÖL IV. 1504/m. Robotlajstromok, 1664. 9. 95. 124. 180. és 195. BOROSY András, 1987. V. 1703-171 1. 4204. tsz.