Iványosi-Szabó Tibor: Írott emlékek Kecskemét XVII. századi nyilvántartásaiból 1. 1633–1700 - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2008 [!2009])

TANULMÁNY - KECSKEMÉT MEZŐVÁROSI AUTONÓMIÁJÁNAK KERETEI A XVII. SZÁZADBAN - A MEZŐVÁROS ÉS LAKOSSÁGA - A mezőváros lakossága

IX. táblázat AZ ADÓZÓK MEGOSZLÁSA „VADSZÁMUK" ALAPJÁN Év Adózók száma 0 1-5 6-10 1150 51100 101200 201Év Adózók száma Vadszí ím után adózott 1662 792 177 202 85 230 50 36 12 1667 815 235 257 89 190 25 17 4 1676 1133 163 434 128 322 38 20 18 1684 1219 338 379 147 271 62 12 10 1686 1108 423 470 103 94 11 4 J 1685 1085 342 405 151 167 13 6 1 1695 1113 552 284 115 133 17 10 2 1703 1243 551 371 145 156 21 16 3 A táblázat futólagos áttekintése is érzékelteti a jelzett erős tagozódást. Az 1662. év minden bizonnyal a korábbi békésebbnek mondható évtizedek arányait mutatja. Ekkor a vadszámmal nem rendelkezők, a minden bizonnyal nagyobb részt napszámosok és zsellérek az összes adózó 22,4%-át alkották. Törpebirtokosnak mondhatók azok az 1-10 vadszám után adózók, akik a társadalom 36,2% képviselték. A 11-50 vadszám után adózókat kisbirtokosoknak tekinthetjük, akik 29%-ban voltak jelen. Az 51-100 vadszám után adózókat joggal mondhatjuk közepes birtokosoknak (6,3%), míg a 101-nél több vadszám után adózók valóban gazdagok lehettek a helyi körülmények között, ők 6,1%-ot képeztek. Feljegyzéseink azt igazolják, hogy 1676-1678 közötti években írták össze a városban a legtöbb vadszámot. Akár azt is mondhatjuk, hogy a kuruc mozgalom kezdetén érte el a hódoltság alatt a város gazdasági csúcspontját. Ekkor a vadszámmal nem rendelkezők csak 14,4%-ot, a törpebirtokosok 38,3%>-ot, a kisbirtokosok 28,4%-ot, a közepes vagyonúak 3,4%-ot és a rendkívül gazdagok 6,1%-ot alkottak. Még ezek az arányok is az erőteljes vagyoni strukturálódásra utalnak.

248 A török ellenes háborúk ezeket az arányokat alaposan átírták. A mélypontot alighanem az 1694-95. évek jelentették. Ekkor az adózók csaknem fele, az 1676. évinek több mint háromszorosa (48,1%-a) anyagi mélypontra zuhant, míg a törpe vagyonúak száma alig módosult (35%). Majdnem harmadára csökkent viszont a kisbirtokosok aránya (11,7%), és csak szinte mutatóban maradtak középbirtokosok ( 1,5%o), valamint gazdagnak mondható családok ( 1,1 %). Csak 1707-ből maradt ránk olyan dicális összeírás, amely lehetővé tett egy alaposabb gazdasági és társadalmi elemzést. Aligha kétséges, hogy a korábbi évtizedekben közel hasonló arányok és állapotok lehettek. A táblázat adatai mindenképpen egyfajta tájékozódási alapul szolgálhatnak a századvég viszonyainak felidézésében.

249 Még egyértelműbb lenne a tagozódás, ha az egyes vagyoni csoportokra jutó vadszámok mennyiségétjelölnénk meg. Az összeállítások IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor. 1989. alapján készültek.