Iványosi-Szabó Tibor: Írott emlékek Kecskemét XVII. századi nyilvántartásaiból 1. 1633–1700 - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2008 [!2009])

TANULMÁNY - KECSKEMÉT MEZŐVÁROSI AUTONÓMIÁJÁNAK KERETEI A XVII. SZÁZADBAN - A MEZŐVÁROSI AUTONÓMIA - Hatáskörök és feladatok

igen jelentős szántón termelt gabonát részben a város határában, részben a bérelt pusztákon. Ezért rendszeresen mezőgazdasági munkásokat foglalkoztattak. A különféle bérek szabályozása a tanács régi feladatai közé tartozott. A fuvarozás, az aratók, a kaszálók, pásztorok és cselédek stb. bérét rendszeresen meghatározták.

144 A szőlőtermesztés a városban a középkorra nyúlik vissza. Az adatok sora igazolja, hogy a tanács már a XVI. században is folyamatosan szervezte és ellenőrizte szőlő és gyümölcstermesztés különféle munkálatait, gyakorta pedig a termények árát. A XVII. század végén pedig ismételten biztosította újabb területek bevonásával, hogy a lakosság szegényebb rétegei is telepíthessenek szőlőt.

145 Az állattartáson belül különösen a hódoltság végén és a felszabadító háborúk idején kellett segíteni a kisebb vagyonú gazdákat annak érdekében, hogy megfelelő legelőkhöz jussanak. A céhek életének elsődleges szervezője és ellenőrzője ugyancsak a tanács volt, bár kétségtelen, hogy a XVI. században meg kellett szerezni a céhlevelek érvényességéhez a török hatóság engedélyét is. A kereskedelem szervezése, szabályozása érdekében a különféle rendeletek sorát fogalmazta meg, adta ki és erősítette meg a tanács. A szabályozás széles köre és a szabályalkotás során tapasztalható körültekintés több mint figyelemre méltó. Szinte semmiben sem maradtak el a következő század gyakorlatától. Ezek az intézkedések kiterjedtek a bormérés szabályozására, az idegen kereskedők működésére, a vidéki áruk és jószágok eladására, a helyben használt mázsa pontosságának az ellenőrzésére, az árak szükségessé váló maximálására stb.

146 A török kiűzése után a város kereskedelme ismét fellendült. Az országos és a heti vásárok benépesültek és az ország egészen távoli területeiről is érkeztek kereskedők. Már 1694-ben Losonc, Rozsnyó, Gyöngyös, Rimaszombat, Eger, Buda, Győr, Pozsony, Komárom, Kőrös, Cegléd, Pest, Esztergom és Léva iparosai és kereskedői jelentek meg a városban. Éppen ezért a piacok rendjét gyors egymásutánban évenként kellett szabályozni.

147 Idegen nemzetiségű kereskedők letelepedését még a század végén sem engedélyezte a város.

148 Utaltunk már arra, hogy a hódoltság első szakaszában a török defterdárok szabták ki az egyes településekre és családokra vagyonuk alapján az adók összegét. Tekintettel arra, hogy a magyar államnak, a magyar földesuraknak és a váci püspöknek ekkor is ki kellett fizetni a sok évtized óta járó összegeket, a helyi közigazgatás ekkor sem mentesült teljesen az adók beszedésének terhétől. A hódoltság második felétől pedig a török hatóságnak járó különféle szolgáltatásokról is a főbírónak és a tanácsnak kellett gondoskodnia. Az adók mértéke folyamatosan változott, az esetek többségében emelkedett. Ennek beszedése azért nem jelentett - egy-két évtizedtől eltekintve - katasztrófát, mivel nemcsak a lakosság létszáma, hanem termelőképessége is csaknem folyamatosan bővült. Az igazi 144 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 2006. 28-33. A tanács maga is követte a berek limitálására hozott statútumait. 145 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 2006. 83-103. 146 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1991. 147 BKMÖL IV. 1508/c. 1694. A kötet lapjai nincsenek számozva. 148 BKMÖL IV. 1504/b. 76. Ballá János kivonata az 1694-1702. évi tanácsi jegyzőkönyvből.