Iványosi-Szabó Tibor: Írott emlékek Kecskemét XVII. századi nyilvántartásaiból 1. 1633–1700 - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2008 [!2009])
TANULMÁNY - KECSKEMÉT MEZŐVÁROSI AUTONÓMIÁJÁNAK KERETEI A XVII. SZÁZADBAN - A MEZŐVÁROSI AUTONÓMIA - Hatáskörök és feladatok
gondot egyrészt a királyi hatalom monopóliumainak létrehozása, másrészt pedig a romló közbiztonság jelentett. Az egyes családokra esö szolgáltatások és az adók összegét időről időre maga a tanács határozta meg a hatóságok, vagy a hadsereg követelésinek megfelelően. 149 Mi sem bizonyítja jobban azt a tényt, hogy a mezővárosok tanácsai vethették ki a különféle adókat, mint az a tény, hogy ezen a vidéken több mint egy évszázadon át létezett egy egészen sajátos adónem, amely alapján szedték be a szükséges összegek jelentős részét. A vadszám, más néven marhaszám után fizetett adó összege részben a település jószágállománya alapján, részben pedig a kivetett adóterhek nagyságának megfelelően alakult. 150 A váratlan török követeléseknek megfelelően esetenként és év közben a lakosságtól szedték be a vajpénzt, a fapénzt stb. 151 Az adók beszedésének nyilvántartását az adószedő bíró végezte, de azok közvetlen behajtása részben a kisbírók, részben a tizedesek feladata volt. A hivatali év letelte után az adószedő bíró együtt számolt el a főbíróval. 152 Feladatot rótt a tanácsi szervezetre a különféle dézsmák természetben történő beszedése, nyilvántartása és ennek őrzése. A gabonatizedet többnyire az adószedő bíró nyilvántartásaiban találhatjuk. A báránydézsma beszedése az esetek többségében ugyancsak az adószedő feladata lehetett. A bordézsmáról és annak értékesítéséről főként a főbírói számadásokból értesülünk. A vaj, a tojás, a zsákok beszedéséről a vásárbíró számadásai tájékoztatnak. A mészárszék forgalmáról, kiadásairól és bevételeiről a székbírák vezettek részletes nyilvántartást. Az ingyenmunka teljesítését a kisbírák rögzítették. A tanács különféle kiadásairól jellegüknek megfelelően - szinte minden nyilvántartásban találunk hosszabb-rövidebb lajstromot. Távolról sem állítható, hogy a mezőváros szellemi-kulturális élete ezekben a keserves évtizedekben - amikor a családok fizikai léte, a közösség megmaradása visszatérő gond volt - virágkorát élte. Annak, aki alaposabban ismeri e kor hétköznapjait, azok visszatérő keserveit, az az igazán meglepő, hogy egyáltalán beszélhetünk szellemi és kulturális tevékenységről. 133 A mindenkori tanács becsületére válik, hogy lehetőségeitől függően gyámolította mind a két felekezet iskoláját, tanulóit. A katolikus plébánia mellett már régtől fogva működött iskola, melyet a város lakóinak adójából tartottak fenn. Az 1559. évi defterekben az egyik legnépesebb az Oskola utca volt. 154 Tehát jelentős, mindenki által régtől fogvájói ismert tájékozódási pont lehetett az intézmény és annak épülete. 1678ban, amikor a ferencesek templomával együtt leégett az épület, Deák Pál főbíró A számadáskönyvekben évenként rögzítették részben a kifizetések összegét, részben pedig az adókulcsokat. Ezekről készült egy összeállítás: IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 2007. III. táblázat. A vadszám, más szóval marhaszám a szarvasmarhák, lovak, juhok, a malmok és a készpénzben felhalmozott vagyon után kivetett adó volt. „Item vitt el őkegyelme 13 aranyat, hejánosokat, tall. 6 rosszakat, ezeket László deák hozta volt meg az vajpénzből s egy rossz ötven pénzest, megjött ez is." „Az fa pénzbűi adott őkegyelme az nazur fájára tall. 100, az mint nálunk jár f. 160." BKMÖL IV. 1663. 121-123. Éveként sok-sok hasonló feljegyzés található. írott emlékeink ezen a területen a legbőségesebbek. Sajnálatosan ennek a nagyon összetett, és rendkívül fontos területnek a feldolgozására még senki sem vállalkozott. Ez 1662-től folyamatosan végig követhető: pl. BKMÖL IV. 1508/c. 1662. 4-5. A forrásközlés áttekintése bárkit meggyőzhet az állítás valóságáról. KÁLDY-NAGY Gyula, 1977. 176-177.
