Iványosi-Szabó Tibor: Írott emlékek Kecskemét XVII. századi nyilvántartásaiból 1. 1633–1700 - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2008 [!2009])

TANULMÁNY - KECSKEMÉT MEZŐVÁROSI AUTONÓMIÁJÁNAK KERETEI A XVII. SZÁZADBAN - A MEZŐVÁROSI AUTONÓMIA - Hatáskörök és feladatok

mellé a főbíró döntéseinek meghozatalakor. 1600-ban a főbíró mellett további négy bíró nevét említik az esküdt polgárokon kívül. A XVII. században is eltérő a „tanács" tagjainak száma. Valószínűleg ekkor még nem beszélhetünk a hatáskörök XVIII. századi értelemben vett felosztásáról és testületről, igazi magisztrátusról. Nem lehet véletlen, hogy legtöbbször „esküdt tanácsbeli személyek" nevét rögzítették.

96 A város gazdáinak összessége csak ritkán vehetett részt az őket érintő döntésekben. A népgyűlés összehívására a XVII. században mindössze három esetben van adatunk: 1663. november 12-én „Az egész tanács, tizedösök és mind az egész városnak lakosi az város házánál lévén...", közösen döntöttek a kereskedelemmel kapcsolatos jogokról. Egy újabb összehívásról 1678. augusztus 7-ről van tudomásunk: „Mi Kecskemét Várossának mostani Fő Bírája Nemes Deák Pál és eskütt Tanácsbeli személyek minnyájan az egész várasi Községgel együtt..." határoztak a nagy tűzvész után a város sorsáról. Végül 1697-ben „Az egész Váras Iakosit, a két templomokból begyüjtvén az közönséges Váras Házához. .." határoztak a városi posta megszer-vezéséről.

97 Hatáskörök és feladatok A mezővárosok tanácsának, tisztségviselőinek munkaköre - érthetően nem volt a mai értelemben körvonalazva, még kevésbé szabályozva. A főbírónak és az esküdteknek összes felmerülő feladatot el kellett látniuk, a legkülönfélébb gondokat, bajokat orvosolniuk kellett. Ezek a teendők koronként, a katonai-politikai viszonyoknak és a település méretének megfelelően változtak. A többször említett 1423. évi oklevél kiadásának oka is fényt derít arra, hogy a város bírája és esküdtei már akkor is széleskörűen, következetesen és határozottan védték a város jogait, polgárainak érdekeit, ingatlanait a nomadizáló kunokkal szemben, vállalva a kockázatot, hogy esetenként hatáskörüket túllépik.

98 Később a tanács a hódoltság első évtizedeiben - a város korábban kivívott jogainak megvédése érdekében a királyi udvart, a budai pasát és a török portát is megkereste.

99 A hódoltság második szakaszában pedig a lakosság számának, a város gazdasági erejének arányában mozgástere - és eredményessége - jelentősen bővült. Aligha vitatható, hogy a török berendezkedése után számottevően sérült a mezővárosok autonómiája. 1597-ig a Kecskeméten székelő kádi kezében összpontosult az egész nahije közigazgatással és a jogszolgáltatással kapcsolatos jogkör, a török defterdár vette nyilvántartásba a falvak és a mezővárosok adózóit, becsülte meg azok vagyonát, ő szabta ki az egyes településekre és családokra az adók összegét. Azonban az is vitathatatlan, hogy az új hatalmi szervezet kénytelen volt igénybe venni a régóta eredményesen működő helyi közigazgatást. Ezt egyértelművé teszi, hogy a kádi távozása előtti négy évtizedből 14 főbíró neve maradt fenn. 1557-ben pedig az ötvös céh kérésére a kecskeméti főbíró, az esHORNYIK János, 1861. II. 271., 90., és 92. BKMÖL IV. 1508/c. 1669. 4.; BKMÖL IV. 1504/m. Robotlajstromok, 1676. 273 BÁLINTNÉ MIKES Katalin, 1979. 19. HORNYIK János, 1860.1. 201-206. Uo. 227-229.