Iványosi-Szabó Tibor: Írott emlékek Kecskemét XVII. századi nyilvántartásaiból 1. 1633–1700 - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2008 [!2009])

TANULMÁNY - KECSKEMÉT MEZŐVÁROSI AUTONÓMIÁJÁNAK KERETEI A XVII. SZÁZADBAN - A HÓDOLTSÁG - A hódoltsági állapotok

ben merőben új viszonyok alakultak ki. A hódítók szinte az elfoglalt váraik foglyai lettek. Egyre több területen kénytelenek voltak visszavonulni, s mind több alkalommal szemet hunytak afölött, hogy a másik fél megszegi a bécsi békét. Bár a kölcsönös portyázások nem szüneteltek, eltűnt a korábbi erőfölény, a csaknem folyamatos terjeszkedés és a magabiztosság, megszűnt a behódolt területen a közigazgatással kapcsolatos további szervezőmunka. Valójában a hódoltság XVII. századi szakasza is két részre bontható, bár itt nincs jól rögzíthető határ. A század első fele viszonylag békésen telt, de az ötvenes évektől szinte állandósult a háborús állapot. A hódoltság területén a közbiztonság mélypontra süllyedt, és eközben a magyar nemesség politikai és közigazgatási szervei mind biztosabb támpontokat építettek ki a törökök térfelén. Több mint figyelemre méltó, hogy a magyar uralkodó osztály, a nemesség a XVI. században elszenvedett katonai-politikai katasztrófák - 1521: Nándorfehérvár elvesztése, 1526. Mohács és 1541: Buda török kézre kerülése - ellenére jogot formált az elvesztett területekre, az oszmán hatalmat mindvégig jogtalan betolakodónak tekintette, és a leghátrányosabb békekötések alkalmával sem mondott le bevett várairól, hódolt megyéiről és a török katonák kezére került birtokairól. „A magyar és az erdélyi fél minden alkalommal nyomatékosan hangsúlyozta a törökkel folytatott tárgyalásokon, hogy semmiképpen sem lehet azonosnak felfogni a magyarok török várak mögötti adóztatását a töröknek a magyar várak mögötti terjeszkedésével, mert nekik gyökeres jogaik vannak, míg a török jogtalan betolakodó, bitorló."

1S 1636-ban Szalánczy István, az erdélyi fejedelem követe hangsúlyozta a budai pasa előtt, hogy egész Magyarországon „soha egy falu sincs, kit a török egyedül, épen bírna, hanem minden falunak vagyon ma»19 gyar ura. Salamon Ferenc kiváló történész már a XIX. században felhívta a figyelmet arra, hogy a hódoltságban a világtörténelemben csaknem egyedülálló eset alakult ki. Egy világbirodalom kénytelen volt eltűrni, hogy a fegyvereivel meghódított, a birodalomhoz csatolt részen a szemben álló fél, a magyar királyság hatalmát szinte minden területen valamilyen formában gyakorolja. 0 Európában egy állam létének, a hatalma gyakorlásának már évszázadok óta egyik leginkább emblematikus formája a saját pénz kibocsátása és használatának megkövetelése volt. A török állam a rá nehezedő gazdasági kényszer hatására sosem tiltotta a magyar állam pénzeinek a forgalmát a hódoltság területén. Bár a török defterek akcséban meghatározott mértékben, mennyiségben rögzítették az egyes falvak és mezővárosok különféle kötelezettségeit, távolról sem ragaszkodtak ahhoz, hogy valóban török pénzben fizessék azt be. A különféle számadáskönyvek bizonysága szerint előfordult ugyan, hogy a Budán székelő hivatalnokok és a városban levő kereskedők esetenként kisebb mennyiségben elfogadták a török pénzeket is, de aránytalanul nagy részében a különféle európai arany pénzeken kívül ragaszkodtak a magyar és a Habsburg-birodalmi tallérokhoz, vagy kisebb címletű ezüst véretekhez. A ránk maradt mezővárosi nyilvántar18 Bethlen Gábor is azt emelte ki 1620-ban követi utasításában, hogy „az jobbágyságnak prosperitása miénk országostul, ő nekik behódolt csak." SZAKALY Ferenc, 1981. 26-27. 19 SZAKÁLY Ferenc, 1981. 9. 20 Uo. 10-19.