Iványosi-Szabó Tibor: Írott emlékek Kecskemét XVII. századi nyilvántartásaiból 1. 1633–1700 - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2008 [!2009])

TANULMÁNY - KECSKEMÉT MEZŐVÁROSI AUTONÓMIÁJÁNAK KERETEI A XVII. SZÁZADBAN - A HÓDOLTSÁG - A török közigazgatás és bíráskodás

tásokban kivétel nélkül a magyar állam fizetési eszközei alapján készültek a feljegyzések és számadások, piacain és vásárain ezeken kívül egy sor idegen pénz voltjelen hosszabb vagy rövidebb ideig.

21 A török közigazgatás és bíráskodás A török közigazgatás a XVI. század második felében, a hódoltságban is megkísérelte katonai struktúrájának megfelelően kiépíteni a civil közigazgatás rendszerét, miként ezt megtette az előző évszázadban a Balkánon is. Az igazgatás megszervezése nálunk is hasonló formában indult miként a birodalom bármely meghódított tartományában. A civil, a polgári közigazgatás szervezete itt is minden tekintetben a katonai szervezetre támaszkodott. A várak nagy létszámú őrsége biztosította az adószedők és a kádik munkáját. A török közigazgatáson belül az adószedés volt a meghatározó. Mivel a hódoltság területén az átlagosnál jóval nagyobb hadsereg állomásoztatása vált szükségessé, ezek költségeinek biztosítása parancsoló feladattá vált, de az itt beszedett adók még így sem tudták fedezni a tényleges kiadásokat.

22 Bár a török adóztatás sok féle címen terhelte a jobbágyokat és a polgárokat, igyekeztek figyelembe venni a lakosság teherbíró képességét. A behódoltak számára a hivatalosan megállapított adó - amit a XVI. században még tízévenként elég rendszerességgel felülvizsgáltak - rendkívül megterhelő volt, de az igazi keserveket a behajtás rendszere és körülményei idézték elő. Általánosnak volt mondható, hogy versenyeztetés során az a személy kapta meg egy évre a behajtás lehetőségét, aki a kincstárnak a legnagyobb összeget ígérte. Tekintettel arra, hogy az egész közigazgatáson belül gyenge volt az ellenőrzés és igen elterjedt a korrupció, az adóztatás folyamata csaknem kiszámíthatatlanná vált még a békés évtizedekben is.

23 Az adók részben pénzbeli, részben pedig természetbeni szolgáltatásokat jelentettek. A legfontosabb a nem mohamedán felnőtt lakosokra kivetet dzsizjeadó, illetve a haradzs, amely torzított - harács - formában a magyar nyelvben is meghonosodott, és a korabeli számadások „császár adaja" néven emlegettek. Pénzben fizették a kapu-adót, legtöbbször a széna- és a tüzifaadót, a gyertyaöntési illetéket, a különféle haszonállatok mezei kártevéséért fizetett vétségeket, a sertések és a juhok után járó adót, a bortermelésre, a házasságkötésre, a méhkasokra, a malmokra és más határában használt legelőkre stb. kivetett adót. Természetbeni szolgáltatás volt a gabonafélékre, a mustra, a piacra vitt zöldségek és a kihalászott hal után kirótt terménytized. A hivatalosan kivetett adók mellett további komoly terhet jelentettek a különféle, a hivatali ranglétrához idomuló, A hódoltság utolsó évtizedeiben kb. hetven féle pénznév és pénzveret neve tűnik fel a kecskeméti számadáskönyvekben. A magyar és az osztrák pénzek mellett török, lengyel, holland, francia, osztrák, velencei, bajor, tatár stb. pénzekkel kellett ismerkedniük a helybelieknek. L. IVÁNYOS1-SZABÓ Tibor, 1985/a 9-146. HEGYI Klára, 1976. 75-81. A török kezére került várakban kb. kétszer annyi őrség volt, mint a királyi és az erdélyi végvárakban. Számuk nyolcvan ezer körül volt. KALDY-NAGY Gyula, 1970. 71-89. A török pénzügyek irányítása a birodalom egész területén rosszul működött. A szultáni kincstárba a hódoltság területén is hiányosan folytak be a különféle adók és illetékek. Uo. 174.