1956 Bács-Kiskun megyében - Forrásközlemények 10. (Kecskemét, 2006)
1956 BÁCS-KISKUN MEGYÉBEN - BEVEZETŐ TANULMÁNY
December 5-én ismét ülést tartott a megyei tanács vb. Ezen a Kocherügyről, a munkástanácsokról és a forradalmi bizottságokról szóló kormányrendeletről tárgyaltak. Hangsúlyozták, hogy a munkástanácsokat „óvni kell attól, hogy a szocializmussal szembenálló erők eszközévé váljanak." A kormány forradalmi bizottságokat megszüntető rendelete is helyeslésre talált. A szovjetek kérték emlékművük helyreállítását. A vb határozatot is hozott az emlékmű helyreállításáról és megkoszorúzásáról. 1 8 1956. november végén, december elején kezdtek el működni a végrehajtó bizottságok, de az „ellenforradalmi elemek" eltávolítása vontatottan haladt. December és április között több helyen tartottak a tanácsok gyűlést, amelyeken a tanácstagság 6080%-a jelent meg. A „racionalizálásról" szóló 15/1956. sz. kormányrendelet megvalósítása természetesen nem csupán a költségek csökkentését és a szakmai szempontok fokozottabb érvényesítését célozta, hanem a megtorlás eszköze is volt. A „szélesebb társadalmi alapú" tanácsrendszer megvalósítása persze csak fikció maradt. Tervezték a végrehajtó bizottságok kibővítését volt munkástanácstagokkal, olyan pedagógusokkal, orvosokkal, szakemberekkel, akik magukévá tették a „szocialista építés érdekeit". Folyt tehát a tisztogatás, de mivel sok régi szakember munkájára szükség volt, velük szemben azt a követelményt támasztották, hogy munkájuk párosuljon politikai öntudattal. A létszámcsökkentés után a járásokban és a városokban csökkent, a községeknél nőtt a tanács apparátus létszáma. A megyei tanács új létszáma 1957 januárjában 226 fő, a forradalom előtt 352 volt. 189 A megyében levő 6000 tanácstagból kb. 200-an álltak az „ellenforradalom" mellé a kormánynak küldött megyei jelentés szerint. 190 Ugyanezen jelentés szerint a megye területén 262 vb-tagot mondattak le, közülük 142 került vissza funkciójába. A megyei, városi és járási tanácsok vezetőségében kevés személyi változás tör-tént, a hatalom következetesen törekedett arra, hogy a forradalom előtti vb-vezetők visszakerüljenek a helyükre. A MEGTORLÁS A Kádár-kormány és vidéki hívei számára a legfontosabb az volt, hogy minél előbb saját fegyveres erő álljon rendelkezésre. A karhatalom felett természetesen ismét a párt, az MSZMP megyei titkára rendelkezett. A megtorlás tulajdonképpen a szovjetek bevonulásával azonnal megkezdődött, hiszen felszólítás nélkül tüzeltek a szovjetek Kecskeméten a visszatérő ávósok által megjelölt épületekre, aminek több magyar katona és civil is áldozatául esett. Mindez a megfélemlítést szolgálta. A karhatalom Bács-Kiskunban november 8-án alakult meg a kormány és az Elnöki Tanács rendelete alapján. A karhatalom Bács-Kiskun megyei parancsnoka először Szentkirályi Frigyes, a nemzetőrség Gyurkó által kinevezett korábbi parancsnoka, majd néhány nap BKMÖL XXIII. l/a. 7-28/1956. Uo. 1-1/1957. Az 1957. január 16-i ülés jkv-e. A Minisztertanácsnak küldött 1098/1957-es j entés 337 apparátus tagot említ, amelyből 1957. márciusára maradt 218 fő. BKMÖL XXIII. 2/c. 1098/1957.
