Kemény János: Duna–Tisza közi mezővárosi végrendeletek 1738–1847 - Forrásközlemények 9. (Kecskemét, 2005)

Kiskunhalasi végrendeletek 1749-1847

KISKUNHALASI VÉGRENDELETEK 1749-1847 1. Kiskunhalas, 1749. december 26. Patai János végrendelete Én, Patai János, Isten szabados tetszéséből és látogatásából hosszas sínlő betegségbe esvén, végre pedig igen elnehezedvén, mindazonáltal élő nyelvemmel bírván, cselédim között kívántam tenni ily utolsó dispositiót, vagy testamentomot. 1. Adós senkinek nem vagyok egyébnek, hanem mostani székbíró Datzi Mihály uramnak. 2. Mások pedig énnékem semmivel sem adósak! 3. Minap a Ns Kunhalas Városi Becsületes Ns Tanács bölcs Ítéletiből, amint recommendáltatott a mi atyafiságos megegyezésünk, hogy istenesen disponálván több dolgokról is, amely ft 26 rhen. köztünk interveniáltanak, azokat cédálják az atyafiak sok időktől, sőt gyermekségektől fogva tett hűséges gondviselésemért, mivel ami jószágocskájuk volt, azokat is én pensaltam, sőt portioztam is tőlök, azokról már szépen megegyeztünk vala, azért ha ke gyes indulatjok fennmarad, azon ft 26 rhen. már tovább nem exequálhatják. 4. Hitestársamnak Albert Juditnak jussát pedig bízom a Tekintetes Ns. Törvényszékre, annak rendes útja szerint, hogy amit nékie istenesen adjudical, az légyen az ő része. 5. Amely mentét pedig magam corrigáltattam feleségem számára, azt tőle senki el ne vehesse. 6. Patai János, első feleségemtől való fiamnak pedig minden ingó és ingatlan jószágimat, valami az feleségemnek adjudicalandókból kimarad, hagyom és testálom, a fiamnak tudniillik. 7. Az Ns. Kunhalas Vrsi Refor. Szt. Ecclésia számára pedig hagyok egy negyedfü kancalovat. 8. Albert István sógor(omat) pedig hagyom tutorul, hogy azon maradt jószágimnak és fiaimnak viselje úgy gondjokat, hogy ami szaporodékjok lészen, légyen az gondviselésért (az övé), felnevekedvén pedig fent írt Patai János fiam őnékie a tőkét tartozzék resignálnia, és mind légyenek felnevelendő fiamé. 9. Azt is hagyom jó emlékezetben, hogy már ennekelőtte velem megosztoztanak Patai István prédikátor öcsémuram, és Papp Zsuzsanna húgomasszony, és akkoron jussokat felezleg kivették, azért már tovább semmi praetensiojok nem lehet. Tétetett ezen testamentom főbíró Egyed István úr, második bíró Tari István úr, és az író W. Halász István praesentiájokban. Anno 1749. Die 26. Decembr.