Kemény János: Duna–Tisza közi mezővárosi végrendeletek 1738–1847 - Forrásközlemények 9. (Kecskemét, 2005)

Bevezetés

Utoljára a legkisebb fiú következett, aki rendszerint szüleivel, a családi házban lakott. A vagyonból testvéreihez hasonlóan egy fiúrészt kapott, és ő örökölte a családi házat. Amennyiben a legidősebb fiú osztotta fel a vagyont, a legtöbb helyen őt illette a választás joga. A legfiatalabb fiú szülei gondozójaként maradt a házban azokkal a vagyonrészekkel együtt, amelyek neki jutottak, illetve a szülei és közte a közösben maradtakkal. Ez a szülőtartás feudális változatainak is az egyike volt.

38 A leányt a kiházasítással elégítették ki. Ezt sok helyen ,juss"-nak nevezték. Mivel a jobbágyoknál a lányokat ingatlan 1840-ig nem illette meg, a kiházasítás ingóságokból történt. Ha ezek ősiek voltak, Werbőczy szerint „a leánynak egyenlő részt kell kapnia". A családi vagyonból a leányt úgy elégítették ki, hogy értékben annyit kapjon, mint egy-egy fiú. Ez az érték csak akkor lehetett kevesebb, ha a lány nem ősi, hanem szerzeményi javakból kapta meg a kiházasítást. Sok helyen azonban a földet a fiág részére korlátozták, a lány részét vagy mértékét csökkentették, és jussát, örökségét a kiházasítás mértékére szorították. A juttatásra a házasságkötés alkalmával került sor. A házasságkötés a juttatásnak nem oka, hanem alkalma volt.

39 A fiági öröklés erősen szokásos volt a jász és a kun kerületekben, nyilvánvalóan a régi jászkun statútum hatása alatt. Eszerint ugyan a fiúk a lányokkal egyenlően örököltek, de a fiúknak joguk volt a lányoknak jutó ingatlanrészt magukhoz váltani. Kiskunfélegyházán pl. a kisbirtokosoknál a fiúk osztották meg maguk között az ingatlant, a lányok készpénzt, szőlőt vagy városi házat kaptak.

40 Kiskunhalason ez az elv az összes örökösödési esetnek csak a 35-40 százalékában érvényesült.

41 A végrendeletekben előforduló kifejezések jobb megértéséhez szükséges megvilágítani az öröklési jog néhány alapvető fogalmát. A 17. század óta az ősiséggel kötött tulajdonon kívül elterjedt Magyarországon is egy másfajta kötött tulajdon, a hitbizomány is. A hitbizomány el nem idegeníthető és meghatározott öröklési rendnek alávetett vagyon volt. Ezt az öröklési rendet azonban nem az ősiség általános szabálya, hanem a hitbizományi alapító akaratnyilvánítása állapította meg. Amíg az ősiség inkább hozzájárult a birtok felaprózódásához, addig a hitbizomány épp ezt akarta megakadályozni. Mivel az ősi vagyonnal nem lehetett szabadon rendelkezni, hitbizományokat túlnyomó részben szerzeményből alapítottak.

42 A hitbizományi öröklés rendjéről törvény nem intézkedett. Az elsőszülöttségi öröklés {primogenitura) mellett létezett a senioratus szerint öröklődő hitbizomány is.

43 TÁRKÁNY SZŰCS Ernő, 1980. 277-278. Uo., 278. Uo., 306.; TÁRKÁNY SZŰCS Ernő, 1981. 768. Uo. ECKHART Ferenc, 2000. 300-301. Uo., 302.