Kecskeméti testamentumok IV. 1821–1848 - Forrásközlemények 8. (Kecskemét, 2004)
TESTAMENTUMOK
ÖZVEGY AGI ANDRÁSNÉ SZÉL ZSUZSANNA TESTAMENTUMA 1827. február 28. Én, Agi András özvegye, Szél Susanna minekután Isten jóvoltából 54 esztendőket eltöltöttem, meggondolván, hogy mostani hirtelen támadt nyavalyámat terhesebb betegség követheti, míg ép elmével vagyok, a halálom után támadható kérdéseket kívánván megelőzni, végső rendelésemet e következendőkben teszem meg. Néhai boldogult férjemre az atyjáról maradván a Városföldin lévő mezei kert földnek nagyobb része, velem való laktában szerzettünk nyolc zsák alá valót. A mostani házamnak fundusa is Agi ősiség, de legkisebb épület nélkül, mivel valami épület van, mindazt néhai férjemmel együtt sok költséggel s fáradtsággal csináltattuk. Továbbá, ami azért reám szállott Szél-féle just illeti: néhai boldogult édes atyám testamentoma szerént hagyódott négy ezer forint papíros-pénzben. De még éltében adván ó-bankóban 2.000 forintokat, ezen summának interese is felszámíttatván váltócédulában 11.130 forintra ment, és ennyibe tudódott jussomba. Azon kívül egy szőlőt kaptam készpénz helyett 1135 forintban. Adott ezen kívül néhai édes atyám még éltében 40 juhot, 1 borjút és 1 csikót. Ezeket előre bocsájtván, még azt jegyzem meg, hogy néhai férjem elholtával maradott reám 1.000 forint adóssági teher, úgymint a reformata ekklesianak 500, ezen kívül Sellei Györgynek 500 forint adósságát özvegységemben voltam kénytelen magam megerőltetésével fizetni. Továbbá négy leányaimat tisztességesen kiházasítván (úgy, hogy semmi jószágomból el nem idegenítettem) valósággal terhes költségeket kellett tennem. Ami készpénz tehát kezeim közé jött az osztálynál fogva, mind pengőben mind papírpénzben, a tetemes költségekre fordítódott nagy részben. Ezek szerént már az végső akaratom, hogy: 1. Mi illeti a házat (!), mely is a 6-ik tizedben Kiss József úr szomszédságában van, légyen András fiamé teljes jussal, minden a háznál találtató s gazdasághoz tartozó eszközökkel. Továbbá: 2. A Városföldi mezei kert földre nézve gondolóra vévén azt, hogy ami abban ősiség, azt minden gyermekeim között egyenlő osztályra bocsájtva apró részekre szaggattatni nem tenne egyebet, hanem idővel is sok kedvetlenségre s ízetlenkedésre adna alkalmatosságot, de gazdálkodni is oly csekélységről hasznosan s alkalmatosan nem lehetne. Továbbá azt is méltó tekintetbe vévén, hogy András fiam számos esztendőktől fogva fárad és szorgalmatoskodik a gazdaság körül, s öregségemben feleségével, Sós Judittal együtt hűséges gondviselőim, ápolgatóim, azon egész mezei kert földet nevezett András fiamnak hagyom oly kötelességgel azonban: 3-or. Hogy leány testvéreinek fejenként két-két száz forintokat és így öszvesen 800 forintokat fizessen halálom után. Továbbá pedig: