Kecskeméti testamentumok III. 1782–1820 - Forrásközlemények 7. (Kecskemét, 2004)
TESTAMENTUMOK
204. MÁK JÁNOS TESTAMENTUMA 1815. február 1. Én, alább is megírt Mák János minekutána e múlandó világban 75 esztendőket eltöltöttem, gondolóra vévén az ember életének bizonytalan határát, ámbár erőtlen állapotban volnék, mindazonáltal ép elmével és jó emlékezettel, Isten kezeibül vett csekély vagyonomrúl successorim között tettem ilyen szabad akaratom szerént való rendelést. Előre bocsájtván azt, hogy nékem két feleségeim voltak. Az első Aranyi Ilona, akitűi született Mák Ágnes Csada Józsefné leányom, kit a magam állapotjához képest tisztességesen kiházasítottam. A második Keletsényi Mária, ki még most is él, és nékem gondviselőm. Ettül származott Mák Judit Szabó Józsefné leányom, kit szintén mint az első asszonytól valót a maga sorsához képest illendően férjhez adtam. Ettül született Mák János fiaim is, ki mintegy 12 esztendős oskolás gyermek. Már ezekre nézve az az akaratom, hogy amely szőlőm vagyon Széktói hegyben Mester Gergely és Imre Pál uraimék szomszédságukban, 4 pasztából álló, abból azon száztizenegy utak, melyek Gazits János szíjjártó mesternél 100 forintokban zálogban vágynak, a két leányimé legyenek egyenlőképpen, de úgy, hogy azon szőlő részt Mák János fiam tartozzon a zálogbúi kiváltani. A többi szőlőm pedig feleségemé légyen, még él, de úgy, hogy azt fiammal edgyütt bírja, és abbúl semmit el ne idegeníthessen. Valamint házamra nézve is azt a rendelést teszem, hogy abban feleségem még Isten éltének kedvez, fiammal edgy üt lakjon, azután pedig annak birtokában egyedül a fiú maradjon. Szintén a szőlőhöz tartozó edényeim és házi eszközeim említett feleségemé és János fiamé légyenek úgy, hogy az annya halála után mindenek a gyermekre maradjanak. Úgy nemkülömben azon 300, idest háromszáz forintok, melyek Szelei Istvánnál vágynak elocálva, János fiamé légynek, de úgy, hogy azon pénzt az édesannya még él használhassa. Minthogy a már fent megnevezett Keletsényi Mária feleségemet mindenemben benne hagyom, szívire kötöm, hogy János fiamat illendően felnevellye, és arra mindenkor édesanyai gondja légyen. Ezeknek utána szükség megemlítenem, hogy amely 73 utakbúl álló szőlő az édes atyám nékem és testvér öcsémnek, Mák Istvánnak adott, azt ógy adta mindkettőnknek, hogy azon 100 forintokat, melyekkel annak árában a tisztelendő franciscanusoknak tartozik vala, a tisztelendő atyáknak letegyük, mely summát mi másképp meg nem fizethettük, hanem a szőlőt eladván, annak árábul tettünk eleget. Ezen szőlőt tehát senki az én successorimon nem keresheti. De egyéb jószágom eránt sem formálhat senki is praetensiot, mert mindenem, amim van, a magam keresménye. Végezetre a szőlőmnek ezen esztendőbeli termésébűi hagyok az anya-templom számára 2 akó szín bort. Mindezek utána amidőn végórám eljövend, légyen eltakarításom azon 100 forintokból, melyek Szelei Istvánnál az említett háromszáz forintokon kívül vágynak. És ezzel berekesztem végső rendelésemet. Mely előttem élőszóval felolvastatván, minden részeiben helybenhagytam, és kezem keresztvonásával megerősítettem.
