Kecskeméti testamentumok III. 1782–1820 - Forrásközlemények 7. (Kecskemét, 2004)

TESTAMENTUMOK

Ketskemet, die 1-a Februarii 1815. Mák János keze + vonása. Mielőttünk úgymint: Farkas Sándor m. p. bíróiképpen kiküldetett cancellista. Kováts Dániel hites polgár, Szabó József m. k. convocatus, Benkő József m. k. convocatus, Banó László m. k. convocatus. Az utolsó oldalon azonos írással: Mák János testamentoma. Más írással: Praesentum die 1-a Februarii 1815. Újabb írással: 1815. die 4/a Április. Praesens testamentum praesentibus interes-satis publicatum est, nemine contradicente. [...a jelzett időben az érintettek előtt a végrendeletetfelbontották, akik abban megnyugodtak...] Eltérő írással a következő jelzetek találhatók: No. 4., 1. cs. 1815. testam. Kétlapos irat, eredeti. 205. RUZITSKA JAKABNÉ ELSONT TERÉZIA TESTAMENTUMA 1815. június 26. Én, alább írt Elsont Terézia, Ruzitska Jakab hitvestársa eltöltvén ez életben 49 esztendőket, midőn több napoktól fogva való gyengélkedésem s ágyba lett esésemből halálom elkövetkezését látnám, még ép és egészésges elmével vagyok, szabad akaratom szerént kívánok neveletlen árváim jövendőbeli állapot) ára nézve végső rendelést tenni, hogy halálom után a netalán történhető zűrzavarokat eltávoztassam, s gyermekeim között az atyafiságos szeretet állandóbbá tegyem. Ennél fogva: Minthogy néhai férjem, Maxer Mihállyal lett öszvekelésünk idején úgyszólván a házbbeli eszközökön kívül semmim sem volt, mindeneket ővele s özvegyi 7 esztendőm alatt szerzettem, különösen pedig özvegységemben az isteni gondviselés úgy megáldott, hogy a mesterségnek hasznos folytatásából lett jövedelmemet 80.000 [nyolvan ezer] forint bankócédulákra tehettem, de ismét a mostani pénz behozása által igen sok ezrekre menő tetemes károkat vallottam. Mostani férjem, Rusitska Jakab akkor, midőn feleségül elvett, a házamhoz kétszáz forint váltócédulánál többet nem hozott. Ezen 200 forintokat az alább látható rendelésem szerént nekie visszafizettetni kívánom. Emellett pedig részére azt rendelem, hogy ámbár ő énvelem házassági egész együttlakásomban, amint mások előtt tudva van, nem illendően, hanem igen méltatlanul bánt, mindazonáltal, hogy eránta viseltető házastársi indulatomat megbizonyítsam, és a mesterség folytatásában való fáradozásai megfizetve, sőt jutalmazva légyenek, a Vásári utcában lévő és Kaláts József szomszédságában fekvő s tulajdon szerzemény házamat nekie örökre oly jussal és kötelezéssel hagyom, hogy azt mint tulajdonát bírja, de annak árának egyhamrmad részét Mihály fiamnak halálom után mindjárt fizesse meg. Úgyhogy, ha nevezett férjem valakienk a házat eladja, az árának egy harmad részét a vevő Mihály fiamnak tegye le, ha pedig el nem adja, törvényesen megbecsültetvén, 1/3 rész árát nevezett Mihály fiamnak köteles legyen a férjem lefizetni, és ezen summát ha le nem tehetné, vagy nem akarná lefizetni