Kecskeméti testamentumok III. 1782–1820 - Forrásközlemények 7. (Kecskemét, 2004)

TESTAMENTUMOK

tozván, jussában 300 német forintokat hozott, és ezen pénzek által fizettem le minden adósságomat. Mikor pedig eljegyzettem, móringban ajánlottam néki 200 német forintokat, és hatvan út szőlőt örökösen. Nevemet pedig még viseli, házamban bátran lakhasson. Mindezeket megértvén, tehát méltó jussal hagyom Szabó Klára feleségemnek minden örökségemet bírni, és ezekből sem János fiamnak, sem pedig Judit leányomnak semmi praetensiojok nem lehet. Ha pedig ógy történne, hogy Szabó Klára feleségem férjhez menend, tehát azon hatvan út szőlővel együtt tartoznak 600 német forintokat lefizetni, ha pedig halomása történik, mivel mindenemet, valamim vagyon ezzel szerzettem, minden Szabó Klára feleségemtől való gyermekemre maradjon. Ezekhez hozzávévén szőlőbeli örökségemet is. És én, Szilágyi Sámuel ezen testamentumot oly conditioval teszem, hogy Szabó Klára feleségemet valamelyik ezen gyermekeim közül háborgatya, azért én ezeket nagyobb erősségek okáért tulajdon kezem írásával megerősítem. Légyen átok

. Hagyom 1804-dik esztendőben Februariusnak 5-dik napján. Szilágyi Sámuel m. p. L. s. Ezen testamentumot ismét újra megerősítette die 25. Januarii 1810. Én előttem bíróilag kiküldetett hites polgár Szabó Gergely előtt m. p. Coram me Stephano Szokolai m. p. Én előttem Aranyi István m. k. Az utolsó oldalon más írással: Szilágyi Sámuel testamentoma. Praesentum 25-a Januarii 1810. Eltérő írással a következő jelzetek találhatók: Fasc. 1. No. 6. 1810., F. 55. 1810. Kétlapos irat, eredeti. A pecsét enyhén rongált. 145. DEBRECZENI JÁNOS TESTAMENTUMA 1804. február 17. Én, Debretzeni János midőn már életemnek 66-k esztendejit töltenem, ép és egészséges testtel és lélekkel lévén, de az halál óráját nem tudhatván, Istentől vett szerzemény javaimról teszek ilyetén rendelést. 1-mo. Az 1-ső tizedben helyheztetett házamat minden épületivel és benne találtatható minden nemű eszközökkel és akármely névvel nevezendő ingó javakkal úgy hagyom az én hűséges jó gondviselő feleségemnek, Bangó Juditnak, hogy ha nevemet fogja viselni, azon reája maradottakból tetszése szerént disponálhasson, és holtig lakhasson, holta után pedig az ház eladatván, annak árából mindneknek előtte a méltóságos földesuraságnak részére 10, azaz tíz Rh. forintok, a kecskeméti reformata szent ecclésiának 50, azaz ötven Rh. forintok, az ide való reformata oskolának hasonlóan 50, azaz ötven Rh. forintok szakasztassanak el. Azon ház árának pedig még ezektől elmaradandó részét három testvérjeimnek, úgymint Nagy Kőrösön lakó Debretzeni Judit Szöllősi Mihálynénak, Szentesen lakó Debretzeni Éva Csákó Gergelynének vagy annak maradékinak, ógy Szentesen lakos néhai Debretzeni Susanna Szabó Pálné maradékinak ógy hagyom, hogy tekintetben vévén nevezett Judit testvéremnek hozzám megmutatott atyafiságát, az elől számláltak -