Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

ként 6-7 alkalommal szervezett, többnapos országos - politikai akciókkal összekapcsolt - kulturális körutakon a legjobb nemzetiségi és vegyes összetételű műkedvelő művészeti egyesületek szerepelnek. Gazdagon virágzik a nemzetiségek népművészete is. A több mint 10 000 példányban megjelenő négy nemzetiségi lap

1 anyagi ellátása - és egészében káderhelyzete is - kielégítő. Fenntartásukra államunk évente több mint 4 millió forintot fordít. A Rádió pécsi stúdiója naponta 3030 perces - igen kedvelt - szerbhorvát és német nyelvű műsort sugároz. A nemzetiségi szövetségek munkája az elmúlt 10 esztendőben kiszélesedett. A nemzetiségi kultúra ápolása mellett - szorosan együttműködve a helyi partes társadalmi szervekkel - egyre hatékonyabb szerepet játszanak a nemzetiségek között végzett politikai munkában. A nemzetiségi politikában elért számottevő eredmények ellenére jelentős problémák is vannak. 1. Nehezíti a helyes politikai gyakorlat megvalósulását a nemzetiségi lakosság valóságos létszámáról szóló adatok nagyfokú bizonytalansága. A kisebb idegen eredetű nyelvcsoportokat nem számítva a tulajdonképpeni nemzetiségi lakosság (németek, szlávok, délszlávok, románok) száma az 1960. évi népszámlálás anyanyelvi bevallása szerint 134 839, az összlakosság 1,4%-a. A népszámláláskor az anyanyelven kívül az állampolgárok nemzetiségét is összeírták, ezek szerint 53 894 volt a magukat német, szlovák, román vagy valamilyen délszláv nemzetiségűnek valló magyar állampolgárok száma. Az egyéni bevalláson alapuló statisztika azonban nem tükrözi a tényleges helyzetet. A nemzetiségi szövetségek becslése szerint Magyarország nemzetiségi lakossága jelenleg mintegy 420480 ezer (200-220 ezer német, 100-120 ezer szlovák, 100-120 ezer délszláv, 20-25 ezer román), az összlakosság 4,3-4,7%-a. 2. Nemzetiségi politikánk egyértelműen és határozottan elveti a nemzetiségek asszimilációja siettetésének koncepcióját. Egyesek azonban vétenek a helyes elv ellen. Előfordult, hogy a kétnyelvű iskolákban „magyarosító" szándékkal lépnek fel, sokszor túlságosan könnyen tudomásul veszik a nemzetiségi szülők esetenként és helyenként - főleg egzisztenciális meggondolásokból adódóan - jelentkező közömbösségét gyermekeik nemzetiségi nyelven való oktatása iránt. Más oldalról nemzetiségi értelmiségi körökben találkozhatunk azzal a helytelen nézettel, amelyek szerint (sic!) szocialista államunknak mindent meg kell tennie a nemzetiségek asszimilációjának teljes megakadályozására, és kötelezni kellene a nem magyar szülőket arra, hogy gyermekeiket nemzetiségi iskolába járassák. (Nemzetiségi szövetségeseink nem osztják ezeket a véleményeket.) 3. Nemzetiségi politikánk gyakorlatában nem vettük kellően figyelembe, hogy a nemzetközi kapcsolatok intenzívebbé válásával, a nemzeti problémáknak a nacionalista tendenciáknak a szocialista országokra is kiterjedő erősödésével a nemzetiségi kérdés jelentősége fokozódott.