Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

tudat bizonyos fokú erősödése is kifejezésre jut, s hogy ez a tendencia 1960 óta is érvényesül. Tény, hogy a nemzetiségi lakosság számának egzakt megállapításával még adósak vagyunk. Az e kérdésben évtizedek óta tapasztalható bizonytalanság mindenképpen nemzetiségi politikánk bizonyos fokú bírálatát jelenti. Ha a hivatalos statisztika adatait vennénk alapul, arra a következtetésre kellenejutnunk, hogy nemzetiségeink csekély száma és még csekélyebb nemzeti öntudata miatt problémáikra nem érdemes különösebb gondot fordítani, annál is inkább, mert népmozgalmuk tendenciája látszólag a nemzetiségi lakosság belátható időn belüli teljes felszívódásának, asszimilálódásának irányába mutat. Még ha a népességmozgalmi adatok valóban azt is bizonyítanák, hogy a nemzetiségi lakosság közeli asszimilációja várható, akkor is helytelen lenne a nemzetiségi kéréssel szemben közömbös álláspontra vagy netán az asszimilációt jóindulatúan gyorsító álláspontra helyezkedni. Márpedig az a tény, hogy egyik nemzetiségi szövetségünk kényszerasszimiláció veszélyéről ír, hogy a nemzetiségi oktatók a nemzetiségi úgynevezett kétnyelvű iskolákat gyakran „magyarosító iskolaként" emlegetik, arra figyelmeztet, hogy ebben a kérdésben problémák vannak. Nemzetiségi kultúrmunkások részéről is helyenként hallani olyan panaszt - leginkább lokális esetekkel kapcsolatban -, hogy a helyi hatóságok intézkedéseikkel igyekeznek siettetni az asszimilációt. Más oldalról nemzetiségi értelmiségi körökben lehet találkozni azzal a nézettel, hogy szocialista államunknak mindent meg kell tennie a nemzetiségek asszimilációjának megakadályozására, s a letűnt rendszer magyar soviniszta politikájának bűneit úgy kell jóvátenni, hogy elősegítjük a nemzetiségi csoportok nemzeti öntudatának kialakítását. E célból kötelezni kellene a nem magyar szülőket arra, hogy gyermekeiket nemzetiségi iskolába járassák. A magyarországi nemzetiségeknél - mivel kis létszámú, gyakran nemzeti öntudattal sem rendelkező nemzetiségi szórványokról van szó, amelyek a szocialista iparosítás következtében tovább aprózódnak - az asszimiláció természetes folyamat, amelyet megakadályozni hiú kísérlet volna. Ugyanakkor a „történelmi folyamat felismerésén" alapuló legjobb indulatú siettetés is mérhetetlen károkat okozhatna, s joggal váltaná ki az érintettek ellenállását. Nemzetiségi politikánk - éppen mert a szocializmus elveire épül - egyértelműen és határozottan elveti a nemzetiségek erőszakos asszimilációjának koncepcióját. Ugyanakkor azt a folyamatot sem kívánja akadályozni, amely a szocialista építés természetes velejárója, és az ipari fejlődés, az urbanizáció következtében a nemzetiségek városba áramlását vagy hagyományos társadalmi szerkezetük átrétegeződését vonja maga után.