Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

Nemzetiségi politikánknak arra kell irányulnia, hogy a hazai nemzetiségiek integrációját segítse elő, vagyis a szocialista magyar hazafiság és az ezzel járó kötelezettségek tudatos vállalását, a szocialista Magyarország építésében való aktív részvételt, közösségvállalást a magyar lakossággal és a vele való érdekazonosulást - anélkül azonban, hogy feladnák nemzetiségüket, nyelvüket, nemzetiségi kultúrájukat, tehát hogy nemzetiségileg beolvadnának a magyarságba, vagyis asszimilálódnának. A nemzetiségi munka gyakorlatában mutatkozó fogyatékosságok Mint korábban jeleztük, a nemzetiségi lakosság részvétele a tanácsok, a partes tömegszervezetek, illetve a népfront munkájában a jelek szerint javuló tendenciát mutat. Problémát jelez a német szövetség: olyan községekben, ahol a németek Bukovinából áttelepült székelyekkel és felvidékiekkel élnek együtt, nincsenek számarányuknak megfelelően képviselve a tanácsban, a termelőszövetkezeti vezetőségekben, nem kérik ki véleményüket a község problémáinak megoldásában. A Vas megyei jelentés szerint a nemzetiségek által lakott községek többségében a párt-, a népfront- és a KISZ-vezetőségek nagyobb részt magyarokból állnak. A Veszprém megyei jelentés arról ír, hogy a nemzetiség nem egy helyen kiszorul a község irányításából. A kevés probléma is, amely ebben a kérdésben jelentkezik, fokozottabb gondoskodásra hívja fel a figyelmet, mindenekelőtt azért, mert nincsenek biztos adataink arról, hogy országosan milyen a helyzet, és mert a kevés adat is arra utal, hogy nem mindenben kielégítő a nemzetiségek funkcióba állítása. Erre utal az a pécsi járási adat is, amely szerint a német keresők 2,5%-a, a délszlávok 1,7%-a áll közszolgálatban, ugyanakkor a magyar keresők 4,7%-a. A nemzetiségi lakosság politikai megítéléséhez tartozik, hogy - különösen a német nemzetiség vonatkozásában - olyan negatív visszahúzó erőkkel is találkozunk, amelyek a nemzetiségi lakosságot kedvezőtlenül befolyásolják. Ez főleg az idősebb korosztály egy csekély részénél tapasztalható, akik erősebben ragaszkodnak a múltbeli szemlélethez. Az idősebbek tartózkodását magyarázza az is, hogy a háború befejezése után ők élték át a korlátozó intézkedéseket, ők viselték a Volksbund és a magyarországi németek egy jelentős része háborús magatartásának következményeit. A német nemzetiség körében végzendő tömegpolitikai munkát ez esetenként érezhetően befolyásolja. Az utóbbi években az NSZK-ból irányított propagandamunka hatása erőteljesebben érződik a lakosság körében. Minden lehető eszközt felhasználnak ellenséges tevékenységük fokozására a Magyar Népköztársaság ellen: a sajtót, a rádiót, a szervezett rokoni látogatásokat, különböző írásos anyagokat, személyes kapcsolatokat, egészen a II. világháborúban elesett SS-ek Magyarországon lakó hozzátartozóinak segélyezéséig és nyugdíjuk biztosításáig.