Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

Kevés pozitív példáról számolnak be a jelentések a nemzetiségi értelmiség képzése és elhelyezése kérdésében. így azután visszatérő megállapítás bennük, hogy nincs elegendő óvónő, tanító, tanár, népművészeti csoport vezetésére alkalmas szakember. Figyelemre méltó ebből a szempontból Nógrád megye elemzése, amely a nemzetiségi káderhiány okait kutatva megállapítja: Nem foglalkozunk velük céltudatosan, nem adunk számukra ezzel a szándékkal ösztöndíjat; sok helyen hiányoznak a letelepedés elemi feltételei is, pl. lakás; nagy elszívó hatást gyakorolnak rájuk azok a pályák, ahol nyelvtudással nyelvpótlékot kapnak. A jelentések azt mutatják, hogy a megyék, járások nemzetiségekkel kapcsolatos konkrét intézkedéseit jelentős mértékben motiválja, hogy hogyan értelmezik a nemzetiségek részéről kinyilvánított igényt. Pl. a tanácsok azért nem tűzték napirendre a nemzetiségi kérdést, mert nem volt rá igény; vagy azért nem kielégítő a könyvtárak nemzetiségi könyvállománya, mert nincs rá igény; azért nem valósították meg a Politikai Bizottságnak a kétnyelvű feliratokról hozott határozatát, mert nem volt rá igény stb. Az igényre való ilyen hivatkozás az esetek egy részében nyilván feladat-elhanyagolást, esetleg a nemzetiségi kérdés iránti közömbösséget takar, hiszen a vezető testületnek feladata, hogy időről-időre megvizsgálja a lakosság problémáit, a tanácsnak törvény szabta kötelessége a nemzetiségek helyzetével való törődés, ehhez nincs szükség kinyilvánított igényre. Vagy eléggé visszás dolog igényről beszélni a könyvtárak ellátottsága esetében, amikor szinte minden jelentés megállapítja, hogy a könyvtárakban a nemzetiségi könyvállomány csekély, gyakran azok sem megfelelőek, a könyvtárosok jó része nem ismeri a nemzetiségi irodalmat. A határozatok jelentős része ebben a vonatkozásban szemléleti változásról tanúskodik, mert a nemzetiségi problémákkal való foglalkozást a jövőben nem az igényektől teszi függővé, hanem kimondja, hogy - általában két év múlva - térjenek vissza rá; a könyvtárak fejlesztéséről is az igényekre való hivatkozás nélkül intézkedik; a kétnyelvű feliratok kérdésében viszont több megyében - miután a jelentésben azt állapították meg, hogy kétnyelvű feliratok iránt nem mutatkozott igény - megint csak olyan határozatot hoztak, hogy nemzetiségi nyelvű feliratokat azokban a községekben függesszenek ki, amelyekben arra igény mutatkozik. Különben a kétnyelvű feliratok kérdésében mutatkozott talán a legtöbb meg nem értés még nemzetiségi származású vezetőknél is. A jelentések és határozatok a nemzetiségi kérdés iránti jó szándékot tükrözik, ugyanakkor a helyzet feltárásában és elemzésében, s a kérdéssel való jövőbeni foglalkozást illetően is igen differenciált kép mutatkozik. Nógrád megyében például még a Politikai Bizottság határozatának meghozatala előtt megkezdték a nemzetiségek helyzetének felmérését, a problémát több fokozatban tárgyalták és igen tanulságos, ahogyan a határozatnak és az első intézkedéseknek a nemzetiségi községekben jelentkező hatékonyságát figyelemmel kísérik.