Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

lyósított nyugdíj a nemzetiségi megbékéléssel ellentétes irányban hat. (Baranyában 1969-ben 1897-en kaptak, összesen mintegy 580 ezer forint nyugdíjat.) Legtöbb megyei jelentés foglalkozik a nemzetiségi lakosság asszimilációjának jelenségével. Elvileg általában helyesen, a Politikai Bizottság határozatában megfogalmazott álláspontnak megfelelően teszik ezt. Két megye Baranya és Veszprém - jelentésében azonban olyan nézet nyer kifejezést, amely nem egyezik a Politikai Bizottság állásfoglalásával. Eszerint: fel kell lépni minden olyan törekvés ellen, amely a nemzetiségek asszimilációját mesterségesen gyorsítaná vagy lassítaná. (A Politikai Bizottság határozata nem lassításról beszél, hanem azt az álláspontot tartja helytelennek, amely szerint szocialista államunknak mindent meg kell tennie a nemzetiségek asszimilációjának teljes megakadályozására

.) A nemzetiségek helyzetének megyei felmérésével, tárgyalásával kapcsolatban is megmutatkozott, hogy a nemzetiségi kérdésnek nálunk a gyakorlatban két jelentése van: egyik a hazai nemzetiségek, másik a kisebbségi sorban élő magyarok kérdése. Mi több: ahogy Borsod megyében megfogalmazták: a nemzetiségi problémát az emberek döntő többsége a szomszédos országokban élő magyarság problémáira szűkíti le. Ehhez párosul - ami a jelentések többségéből kiderül, s amit a Nógrád megyei jelentés úgy fogalmaz meg -, hogy járási, községi vezetők körében is közömbösség, lebecsülés mutatkozik a nemzetiségi problémák iránt, valamint egyes vezetőknek az a nézete, amelyet - a Fejér és Tolna megyei anyag szerint - úgy fogalmaznak meg, hogy „nálunk nincs nemzetiségi probléma, ne mi magunk csináljunk azzal, hogy sokat feszegetjük". Ez a nézet, azzal együtt, hogy nemzetiségeink csekély száma, szórt települése kedvezőtlen objektív körülményt jelent, fékezte a Politikai Bizottság 1958-as határozatának megvalósulását. A jelek szerint nem annyira az általános irányvonal vonatkozásában, hiszen minden megyei jelentés a nemzetiségek hangulatának javulásáról, „teljes felszabadultságról", a nemzetiségek közötti viszony szinte zavartalan jellegéről számol be. Kevésbé vigasztaló a kép a határozat konkrét feladatainak megvalósítását illetően. A nemzetiségi oktatásügy visszaesésében - több jelentés szerint szerepet játszott, hogy illetékesek nem intézkedtek amikor arra szükség lett volna (pl. nemzetiségi pedagógus biztosítása) vagy nem eléggé körültekintően intézkedtek (pl. iskolák körzetesítése). 1958-tól 1968-ig alig történt valami a könyvtárak nemzetiségi könyvekkel való ellátása, a kétnyelvű feliratok elhelyezése, utcáknak kiemelkedő nemzetiségi személyiségekről való elnevezése terén. Pedig ez utóbbi mégcsak nem is tekinthető szűkebben vett nemzetiségi problémának, hanem a magyar nép internacionalizmusának megnyilvánulását is jelentené, ha ilyen formában leróná háláját azok iránt a nem magyar személyiségek iránt, akik kiemelkedő szerepet játszottak a magyar nép és a szomszédos népek barátságáért vagy éppen a szocializmus magyarországi győzelméért folytatott küzdelemben.