Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

A jelentések többnyire dicsérőleg említik a nemzetiségi szövetségek politikai és kulturális tevékenységének, kultúrkörút]aiknak hatását. Több megye jelzi azonban, hogy szükség lenne a német szövetség fokozottabb tevékenységére, a szövetség munkatársainak és művészeti csoportoknak gyakoribb látogatására, Hajdú-Bihar megyében pedig a román szövetség kapcsolatait nem tartják kielégítőnek. A német szövetséggel kapcsolatos jelzések és igények felvetik a szövetség káderhelyzete rendezésének, politikai munkatársakkal való megerősítésének szükségességét. Elismerőleg szólnak a jelentések a Hazafias Népfrontnak a nemzetiségi politika megvalósításában betöltött szerepéről. Különösen kiemelik a népfront által szervezett nemzetiségi napok, barátsági napok kedvező hatását a vegyes lakosságú községekben, járásokban. A funkciók betöltésével kapcsolatban a legtöbb megye helyes álláspontot foglal el, és sok pozitív példát említ. Ezekből azonban az is kiderül, hogy ezen a területen nincs minden rendben. Bács megyében például, ahol viszonylag jó nemzetiségi eredményekkel dicsekedhetnek, a 22 nemzetiségi jellegű községben és Baja városban összesen 9 nemzetiségi származású tanácselnök és 4 párttitkár van. A baranyai jelentés említi, hogy a siklósi járásban az 1967-es választásokon erősen visszaesett a nemzetiségi tanácstagok száma, ennek okáról azonban nem ír. Több megye jelentésében (Csongrád, Komárom) az az elvi álláspont nyer megfogalmazást, hogy a tisztségek betöltésénél nem a nemzetiségi hovatartozás, hanem a rátermettség a fontos. Amennyire természetes követelmény, hogy a legrátermettebb emberek kerüljenek funkcióba, annyira félrevezető lehet ez a nézet, és a gyakorlatban szembekerülhet a Politikai Bizottság álláspontjával, amely egyértelműen azt követeli meg, hogy a vezető tisztségekben a nemzetiségi dolgozók képviselete megfeleljen tényleges társadalmi súlyuknak és a kérdés politikai jelentőségének, s a rátermettségről, mint magától értetődő követelményről nem szól. A különböző nemzetiségű lakosok közötti viszonyról kivétel nélkül minden megyében azt állapítják meg, hogy nagy előrehaladás történt, a régebbi nemzetiségi ellentétek és viszályok teljesen megszűntek, nemzetiségi feszültségről nem lehet beszélni. Ennek dokumentálására általában két dolgot említenek: a termelőszövetkezetekben a különböző nemzetiségű tagok teljes egyetértésben dolgoznak együtt, valamint mind több, és természetes jelenséggé vált a vegyes házasság. A Tolna megyei jelentés pozitív példaként említi, hogy Kakasdon a székely tsz-tagok német elnököt választottak. A Bács és Komárom megyei jelentés - elsősorban a németekkel kapcsolatban - megállapítja, hogy megszűntek a régebbi tulajdonjogi viták. A Pest megyei jelentés viszont arról beszél, hogy a németek körében vannak, akik erkölcsi rehabilitációt várnak, de nem mondja, hogy milyen formában. Több megye helyesen foglalkozik a nemzetiségi lakosságnak a szomszédos nemzetekkel való barátság építésében játszott szerepével. Negatív külföldi hatásról a jelentések lényegében csak a németekkel kapcsolatban szólnak, itt is azonban csökkenő erejű és eredményességű nyugatnémet hatásról. Baranya és Veszprém megye kiemeli, hogy a volt SS hozzátartozóknak fo-