Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

lehet szó, hiszen a megye nemzetiségi lakosságának zöme nem ismeri saját irodalmi nyelvét, azt többnyire nem is érti, s általában táj nyelven, más nyelvekkel (magyar, rutén stb.) keverten beszél. A nemzetiségek integrációjának tendenciája megyénkben is tapasztalható. Emellett az asszimiláció ténye is fennáll, amelyet elősegít az iparfejlesztés, a bejáró dolgozók számának növekedése, a közlekedés fejlődése, a zárt falusi közösségek felbomlása és általában az urbanizációs folyamat meggyorsulása. Ez természetes folyamat, amelyet megakadályozni vagy siettetni egyaránt hiba lenne. Megyénkben egyik jelenség sem tapasztalható. A nemzetiségi települések keresőképes lakosságának 52%-a a mezőgazdaságban (erdészetben), 26%-a az iparban, 8%-a a kereskedelemben, közlekedésben és 14%-a a népgazdaság egyéb ágazatában dolgozik. Az iparban legtöbben Hollóházáról, Bükkszentlászlóról és Bükkszentkeresztről dolgoznak, kb. 700 fő. Keresetük, megélhetési lehetőségük azonos szinten mozog a magyar lakosokéval. Az utóbbi években sokan szép lakóházakat építettek, lakáskultúrájuk sokat fejlődött. Nemzetiségi településeinken 7 új iskola, 6 művelődési otthon, illetve könyvtár, 3 orvosi rendelő épült. Folyamatban van Bükkszentkereszt vízellátásának megoldása. A távlati tervek szerint 5 önálló, 2 körzeti, 14 tagközség lesz nemzetiségi területeinken. A lakosság műveltségi szintje azonos a hasonló adottságú magyar községekével. A lakosság zöme 8 általánossal, illetve az idősebb korosztály 6 elemivel rendelkezik. Jelentős azoknak a száma, akik egyetemet, főiskolát végeztek (kb. 70 fő), és mintegy 250 fő érettségizett. Magasabb beosztásba kb. 40 fő került a nemzetiségiek közül. A felsőfokú képesítéssel rendelkezők és az érettségizettek túlnyomó többsége elkerült lakóhelyéről. A pártszervekben, valamint államigazgatási, a különböző társadalmi és tömegszervezetekben a nemzetiségek képviselői megfelelő arányt kapnak. A tanácsi vezetők ezekben a községekben a nemzetiségiekből kerülnek ki. Nemzetiségi politikánk helyes gyakorlatát igazolja az a tény, hogy a nemzetiségiek politikai, társadalmi, közéleti tevékenységében jelentős fejlődés tapasztalható. Bátrabban és aktívabban vesznek részt az alkotmányban biztosított jogaik és kötelességeik gyakorlatában. A javuló tendenciát elősegítette, hogy az illetékes pártbizottságok, pártalapszervek, valamint az állami és társadalmi szervek többet foglalkoztak a területükön élő nemzetiségiekkel. A politikai nevelőmunkában hangsúlyt kapott a nemzetiségi érzésre és nemzetiségi tudatra való nevelés. A pártszervezetek eredményesen tevékenykedtek a még meglévő nacionalista jellegű maradványok, beidegződések felszámolásában. Ilyen jelenségek, bár csak elvétve, még előfordulnak, kivált az idősebbek körében.