Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

Nemzetiségi politikánk folyamatosságának biztosítására szervezeti garanciát kell teremteni. A nemzetiségi kérdések egységes, összehangolt intézésére az alábbi alternatív megoldásokat javasoljuk: A Minisztertanács mellett működő magas szintű állami bizottság létrehozása; a Művelődésügyi Minisztériumban egységes Nemzetiségi Osztály újraszervezése. Mindkét esetben a létrehozott szerv feladata: folyamatosan figyelemmel kísérni a nemzetiségi politika gyakorlati megvalósítását, koordinálni a különböző szervek munkáját; javaslatokat kidolgozni, és a megfelelő szervekhez eljuttatni a felmerülő problémák, szükségletek megoldása, ill. kielégítése érdekében; tanulmányokat kidolgoztatni, adatokat összegyűjteni a nemzetiségi politika folytatásához; nemzetiségi ügyekben szükség szerint tájékoztatni a legfelsőbb párt- és kormányszerveket. A Művelődésügyi Minisztérium vizsgálja felül a nemzetiségi iskolák helyzetét, tevékenységét, munkájuk eredményességét, és a jelenlegi helyzet tényszerű feltárása alapján tegyen intézkedéseket az iskolák munkájának megjavítására. Különös gondot kell fordítani a pedagógusellátás és az oktató szakmai-politikai felkészültségének megjavítására (pedagógusképzés, továbbképzés, speciális módszertani kérdések kimunkálása, külföldi továbbképzési célú ösztöndíjak lehetőségeinek bővítése stb.). Biztosítani kell az 1958. évi politikai bizottsági határozat meg nem valósított, vagy nem eléggé következetesen alkalmazott tételeinek következetes alkalmazását, figyelembe véve azokat a követelményeket is, amelyek az azóta eltelt idő alatt felmerültek. A nemzetiséglakta területeken az állami és tömegszervezetek kádereinek munkába állításánál fokozottabban kell figyelembe venni a nemzetiségi dolgozókat. Arra kell törekedni, hogy a közép- és főiskolát, egyetemet végzett nemzetiségi káderek lehetőleg anyanyelvüknek megfelelő területen nyerjenek elhelyezést. A nemzetiségek által nagyobb csoportban lakott településeken meg kell oldani a kétnyelvű feliratok, hirdetmények kérdését. Esetenként utcákat, tereket kell elnevezni a lakosság nemzetiségét képviselő jelentős személyiségről. Propagandaapparátusunk, a sajtó, a rádió és a televízió szenteljen nagyobb figyelmet a nemzetiségek életének, kultúrájának s általában a nemzetiségi kérdésnek. Gondoskodni kell színvonalas rádióműsor sugárzásáról a német és szerbhorvát mellett szlovák és román nyelven is, olyan adóállomásokon, amely az ország egész területén, s a határon túl is hallgathatók. A Fővárosi Tanács biztosítson a nemzetiségi szövetségeknek megfelelő épületet.