Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

A nemzetiségi oktatásügy problémái A nemzetiségi oktatás jelenlegi helyzetének megítélésében véleményeltérések vannak a Művelődésügyi Minisztérium Közoktatási Főosztálya és a nemzetiségi szövetségek között. A tárgyilagos megítélést nehezíti, hogy az utóbbi 7-8 évben egyetlen felmérés, elemzés sem történt a nemzetiségi iskolapolitika helyzetéről. Kétségtelen, hogy e kérdésben számos probléma jelentkezik, melyeknek csak kisebb része tartalmi jellegű, többsége szervezési, illetve a munkaerő-gazdálkodással függ össze. Ezek a következők: a nyelvi alap biztosítását már az óvodában kell elkezdeni, hogy az általános iskolába már bizonyos szókinccsel kerüljenek a gyerekek. Ugyanakkor kevés a vegyes nyelven foglalkoztató óvoda, és az utóbbi 10 évben ezek száma is csökkent. Gyakori, hogy a gyermekek gyengén vagy egyáltalán nem beszélik a magyar nyelvet, s ennek dacára nincs biztosítva az illető nemzetiség nyelvét beszélő óvónő. Ilyen helyen az óvodai nevelés legfőbb célját abban látják, hogy a nemzetiségi nyelv teljes kiiktatásával csak magyar nyelven tanítsák a gyerekeket. 1960 szeptemberében került bevezetésre a tannyelvű iskolákban a kétnyelvű oktatás, amivel a nemzetiségi szülők és a pedagógusok is egyetértettek. Időszerűségét ma is helyeslik a nemzetiségi szövetségek. A tapasztalatok szerint azonban a kétnyelvű oktatás nem hozta meg a kívánt eredményt. Az oktatási intézmények nem kapták meg az e tekintetben szükséges módszertani segítséget. Az utóbbi 10 évben jelentősen csökkent a nemzetiségi nyelvoktatásban részesülő tanulók száma. Legszembetűnőbb a visszaesés a szlovák nyelvoktatásban, ahol az iskolák száma 102-ről 65-re, a tanulók száma pedig 10 467-ről 4990-re csökkent. A nemzetiségi iskolák zöme nyelvoktató. Az oktatás körülményei azonban itt sem problémamentesek. A nyelv oktatása nincs órarendbe építve, s ezért az órák nem teljes értékűek. A német szövetség véleménye szerint sok helyütt nem tartják meg a heti három órát. A fenti helyzet kialakulása az alábbi okokra vezethető vissza: a nemzetiségi szövetségek a problémák legfőbb okát az irányítás decentralizálásában látják. Amíg ez a magyar nyelvű iskoláknál eredménnyel járt, addig a nemzetiségi iskolák irányítás és ellenőrzés nélkül maradtak, több megyében a szakfelügyelet sincs biztosítva. A megyei és járási szervek sok esetben csak formálisan tettek eleget a nemzetiségi oktatás biztosításához szükséges követelményeknek. Az iskolák körzetesítése is hozzájárult a nemzetiségi iskolák számának csökkenéséhez. Problémaként jelentkezik még a német kollégium hiánya, a bajai német gimnázium bővítése. Megoldásuk reális igénynek látszik. Számos esetben az áthelyezett pedagógusok pótlásáról nem történt gondoskodás, s így hosszabb ideig szünetelt, illetve teljesen megszűnt a nemzetiségi nyelvoktatás. A végzős pedagógusok nagyobb része nem nemzetiségi terüle-