Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)
Bevezető
A fellazítás! politika általában, de a német nemzetiségi lakosság körében is sokat veszített remélt hatékonyságából. A probléma természetesen nem korlátozódik csupán a német nemzetiségi lakosságra, bár ezen a területen remélhet legtöbbet, éppen a nyelvi, rokoni és egyéb kapcsolatok révén. Ugyanakkor a magyarországi németek és az NDK kapcsolataiban nem használjuk ki szükséges mértékben a lehetőségeket. Az NDK vezetői - magyarországi belügynek tekintve a magyarországi németkérdést - tartózkodóak a kapcsolatok felvételében. Magyarország érdeke lenne kezdeményezőként fellépni abból a célból, hogy a nyugatnémet hatás ellensúlyozására erősítsük a magyarországi németek és NDK-beli községek, szervezetek kapcsolatát. A politikai agitáció kérdésköréhez tartozik, hogy a rádió, a televízió és a központi lapok nem fordítanak megfelelő figyelmet a nemzetiségekre és igényeikre. A szlovákok és románok anyanyelvi rádióműsor bevezetését igénylik, a szlovákok és délszlávok kérik, hogy a nemzetiségi műsort a Kossuth vagy Petőfi rádió sugározza. A román szövetség újságjának hetilappá való átszervezését is igényli, mert a kéthetenkénti megjelenés miatt annyira elavulnak a hírek, hogy azok már nemigen érdeklik az olvasókat. Az alapvető kisebbségi jogok közé tartozik a kisebbségi nyelvek szabad használata. Magyarország lakossága szinte teljes egészében beszéli a magyar nyelvet. Az 1960. évi népszámlálás adatai szerint csak 23 315 magyar állampolgár (kb. 0,2%) nem tudott magyarul. Az anyanyelv használata tehát Magyarországon lényegében nem képez gyakorlati problémát. (A nehézség inkább az, hogy a nemzetiségi lakosság jelentős része nem ismeri saját irodalmi nyelvét, csak a táj nyelvet; ezért az irodalmi nyelven megjelenő könyveket, újságokat nehezen olvassa, az előadásokat, színdarabokat nem, vagy csak kevéssé érti stb. Olyan probléma ez, amelyen központi intézkedéssel nem lehet segíteni.) A fenti kedvező helyzet ellenére törvényeink biztosítják az államigazgatási hatóságok és bíróságok előtt az anyanyelv használatának lehetőségét. Nemzetiségeink igénylik, hogy az általuk lakott községekben a tanácsokban, állami hivatalokban lehetőleg nemzetiségi vagy olyan magyar ügyintézőket alkalmazzanak, akik mind magyarul, mind a nemzetiség nyelvén beszélnek. A Politikai Bizottság határozata intézkedik a kétnyelvű feliratok megoldásáról is. Határidejét 1959. március l-jében jelölte meg. 1962. február 24-én a Minisztertanács elnöksége olyan értelmű utasítást 5 adott, hogy mindenütt, ahol 35%-nál nagyobb arányú a nemzetiségi lakosság, vagy határmenti községekben, ahol ennél kevesebb, a középületeket kétnyelvű felirattal kell ellátni. Az utasítás a táblák kicserélésének határidejét 1962. július l-jében jelölte meg. A határozat végrehajtása nem történt meg. Egyedül Zala megye nemzetiségi községeiben találhatók kétnyelvű feliratok, más megyékben csak elvétve. A nyelvhasználati jog ilyen elemi, magától értetődő megnyilvánulási formájának elhanyagolása jogos elégedetlenséget válthat ki nemzetiségeink körében és a szomszédos országokban is.
