Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

A vizsgálat célja, hogy számot adjon nemzetiségi politikánk gyakorlati megvalósításáról, jelenlegi helyzetéről, problémáiról és ennek alapján javaslatot tegyen a nemzetiségi munka továbbfejlesztésére. Nemzetiségi politikánk megvizsgálását és új elvi állásfoglalás szükségességét a következők indokolják: a társadalmi-gazdasági életünkben 1958 óta bekövetkezett döntő változások, s az ezzel együtt jelentkező általános politikai és kulturális fejlődés; az 1958. évi PB-határozat - országos intézkedést igénylő - néhány pontja nem került megvalósításra. Ugyanakkor sok területi és helyi párt, állami és társadalmi szerv vezetője - a funkciókban beállott többszöri személyi változás miatt is - a határozat végrehajtásából ráháruló feladatot nem ismeri. Ennek következtében a nemzetiségek körében folyó politikai munka elvi-gyakorlati kérdéseiben helyenként tanácstalanság tapasztalható; a nemzetiségi oktatásban jelentkező problémák; a nemzetiségi kérdés a szocialista országokban és világviszonylatban is a vártnál nagyobb mértékben került előtérbe. I. Altalános helyzetkép A nemzetiségek számának, társadalmi és gazdasági helyzetének alakulása Magyarország nem magyar anyanyelvű lakosságának száma és az összlakossághoz viszonyított aránya népszámlálási adataink szerint 1920-ban 830 896 (10,4%), 1941-ben 660 276 (7,1%), 1960-ban 175 006 (1,8%) volt, a mai Magyarország területét véve figyelembe. A kisebb idegen nyelvű csoportokat nem számítva, a tulajdonképpeni nemzetiségi lakosság (németek, szlovákok, délszlávok, románok) száma az 1960. évi népszámlálás anyanyelvi bevallása szerint mindössze 134 839, az összlakosság 1,4%-a. (A nemzetiségek számadataival kapcsolatos problémákra a későbbiekben visszatérünk.) A magyarországi nemzetiségek zöme évszázadokkal ezelőtt betelepedés útján került mai lakhelyére, elszakadt nemzetétől, annak fejlődésétől, nemzetének irodalmi nyelvét többnyire nehezen érti. A viszonylag kisszámú nemzetiségi csoportok az ország nagy területén szétszórtan élnek. Az egyes csoportok egymástól meglehetősen elszigeteltek, hiszen az egymás közötti kapcsolat kialakításának természetes (gazdasági) szükségletei nem merültek fel. A magyarországi nem magyar lakosság nagy többsége mezőgazdasági foglalkozású volt, s a megindult erőteljesebb városiasodás ellenére ma is az. (Megfelelő statisztikai adatok híján csak meglehetősen általános képet tudunk adni helyzetük alakulásáról.)