Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)
Bevezető
nak, ezek azonban igen gyakran nem kapcsolódnak a község társadalmi, gazdasági életéhez, konkrét problémáihoz. Az energiát és az anyagi eszközök zömét még mindig a kultúrcsoportok emésztik fel, a népművelési és tömegpolitikai munka egyéb kérdései csak másodsorban jelentkeznek. A kultúrcsoportok műsorainak színvonala sem mindig megfelelő. Ezért intézkedtünk, hogy a kultúrkörútra menő csoportokat már az év elején jelöljék ki, és a megyei, járási művelődésügyi osztályokkal is közöljék, hogy azok munkáját fokozottabban segíthessék. Ezt a célt szolgálja a nemzetiségi népművelők országos (kéthetes, bentlakásos) tanfolyama is. A társadalmi bizottságok aktivizálására még nem találtuk meg a legmegfelelőbb módszert. A megrendezésre kerülő országos munkaértekezleten sor kerül a társadalmi bizottságok újjáválasztására is. Azt javasoltuk a szövetségeknek, hogy a társadalmi bizottságokba választassák be azokat a nemzetiségi dolgozókat, akik munkahelyükön a Hazafias Népfront helyi vezető szerveinek munkájába már bekapcsolódtak, hogy munkájuk ezzel is konkrétabb legyen. Esetenkénti kampányfeladatnak és nem állandó jellegűnek tekintik a vallásosság és a babonák elleni küzdelmet, a családi ünnepek szocialista módon való megünneplésének propagálását. A nemzetiségi lapokban is csak elvétve találunk ilyen tárgyú cikkeket. A nemzetiségi sajtó A nemzetiségek között végzendő politikai és kulturális munkában jelenleg a nemzetiségi sajtó az egyik legrendszeresebben ható politikai és kulturális eszköz. Közvetíti pártunk és kormányunk politikáját a nemzetiségi dolgozók felé; tájékoztatást ad bel- és külpolitikai, gazdasági és kulturális eseményekről; elősegíti a szövetségek minden tömegpolitikai és kulturális megmozdulását. Ezt a munkát a nemzetiségi osztály által 1962-ben kidolgozott - a Pártközpontban megvitatott és elfogadott - irányvonal egységesítette, irányító munkánkat hatékonyabbá tette. A lapok munkája során a következő problémákkal találkozunk: Komoly problémaként jelentkezik mind a négy lapnál a rendszeres tájékoz tatás hiánya . Több esetben jeleztük a Pártközpontnak és a Tájékoztatási Hivatalnak, hogy a lapoknak szükségük van a rendszeres, a hetilapokkal azonos szintű tájékoztatásra, mert területi munkájuk során számtalanszor találkoznak olyan kérdésekkel, amelyeket - tájékoztatás hiányában - nem tudnak megválaszolni. A másik komoly problémát, ha nem is minden lapnál, a káderhelyzet jelenti. A német lapszerkesztőségnél pl. két státus betöltetlen. Ennek következtében a