Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

c) A nemzetiségi iskolák pedagógusellátottsága

, a pedagógusok szakmaipolitikai színvonala nagymértékben befolyásolja az iskolai oktató-nevelő munkát. A felszabadulásig a nemzetiségeknek külön nevelőképző intézményei nem voltak. A nemzetiségi iskolák túlnyomó részében a felszabadulás után kezdetben képesítés és szakképesítés nélküli nevelőket kellett alkalmazni, ami az oktató-nevelőmunka színvonalában erősen éreztette hatását. A nagy tanerőhiány enyhítésére az OM átmenetileg egyéves nemzetiségi nevelőképző tanfolyamot szervezett. A tanfolyamon végzettek - a velük való nem kielégítő foglalkozás, továbbképzés hiánya következtében - ideológiai és szakmai szempontból gyengén állják meg helyüket az iskolában. Ugyanez jellemző a nemzetiségi szakérettségis tanfolyamok végzett nemzetiségi pedagógusaira is. A súlyos nevelőhiány megszüntetésére meg kellett alapozni a nemzetiségi tanító- és általános iskolai tanárképzést. Ma már általában kielégítő ütemben halad a nemzetiségi tanítók képzése a szlovák és délszláv (két éven belül a román) tanítóképzőben, általános iskolai nyelvszakos pedagógusokat pedig a főiskola szlovák, délszláv és román tanszékei adnak. Teljességgel megoldhatatlan eddig a német tanítói és általános iskolai tanárképzés, továbbá a nemzetiségi óvónőképzés. Az OM tett erőfeszítéseket a nemzetiségi iskolák pedagógusainak továbbképzésére. Ennek eredményeképp a pedagógusok egy része szaktanítói, szaktanári képesítést szerzett. Jelentős segítséget jelentenek a Csehszlovákiával, Romániával fennálló kulturális egyezmény értelmében szervezett nyári nyelvtanfolyamok. Hiba azonban, hogy a nemzetiségi továbbképzés nem épül bele szervesen a magyar pedagógusok továbbképzési rendszerébe. Nagyon alacsony az ideológiai és szakmai továbbképzésbe bevont pedagógusok száma. A pedagógusok kevés kivétellel az idegen nyelv oktatása terén kevés tapasztalattal rendelkeznek, és szakdidaktikai szempontból meglehetősen tájékozatlanok. d) A nemzetiségi iskolák - különösen a középiskolák - dologi-tárgyi ellátottsága egyre javuló helyzetképet mutat. Nagy összegeket fordítunk a nemzetiségi diákotthonok létesítésére, fenntartására és felszerelésére. Az anyanyelvi tanítású általános iskolák azonban sok helyen tanteremhiánnyal küzdenek. Több nemzetiségi általános iskola szertári felszerelése nem felel meg a követelményeknek. Az anyanyelv tanításához nincsenek megfelelő szemléltető táblázatok. A pedagógusok nem rendelkeznek megfelelő segédanyagokkal, könyvekkel, folyóiratokkal, szótárakkal stb. e) Az OM irányító munkáját nemzetiségi osztályán keresztül végezte. Különösen az utóbbi években az irányító-ellenőrző munka színvonala emelkedett. Több útmutatást kell azonban az OM-nek adni a nemzetiségi iskolák egyes elvi, ideológiai jelentőségű kérdésében (pl. hazafias nevelés), a tantervek, tankönyvek kidolgozásához, továbbá többet tö-