Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

Nemzetiségi községekben a különböző egyházak befolyása a tanulóifjúságra elég jelentős. Általában magas a hitoktatásra beírt tanulók száma. A nemzetiségi iskolák DISZ- és úttörőszervezeteinek tevékenysége főképpen ünnepélyek, kultúrműsorok megszervezésére terjed ki. Kevés támogatást nyújtanak a tanulmányi színvonal emeléséhez, az iskolai és iskolán kívüli fegyelem megszilárdításához. 3. A nemzetiségi iskolahálózat fejlesztésében s az iskolai oktató-nevelő munkában jelentkező nehézségek a legszorosabban összefüggenek az alábbi problémákkal: a) A nemzetiségi iskolahálózat kiépítését - a felszabadulás utáni nagy nekilendülést követően - a későbbiek során jelentkező bel- és külpolitikai fejlemények hátrányosan befolyásolták. Ilyenek voltak: a nagyarányú német kitelepítések, a számottevő szlovák áttelepítések és a délszláv iskolák területén a Jugoszláviával való viszonyunk megromlása. Ezek következtében az iskolák szervezése során erős visszahúzódás, tartózkodás volt tapasztalható. A német lakosság között ez még ma is megtalálható: a kitelepítések következtében kialakult bizalmatlanság és félelem, a kitelepített, de időközben visszaszivárgott németek, valamint a telepesek közötti ellentét, helyenként a külföldről uszító és az itthoni ellenséges elemek tevékenysége folytán. Nemzetiségi lakosságunk nagy része helyesli az anyanyelv tantárgyként való oktatását, ugyanakkor azonban elzárkózása a teljes nemzetiségi anyanyelvi oktatás elől azzal is magyarázható, hogy nem látják biztosítva gyermekeik továbbtanulási és elhelyezkedési lehetőségét. A politikai felvilágosítómunka nem tér ki olyan példákra, mint a pécsi délszláv tannyelvű általános iskola végzett tanulói, akik ma már a magyar középiskolákban és MTH-tanulóintézetekben

2 is megállják helyüket. Az anyanyelvű iskolák jelentős része kis létszámú iskola, míg a helyi magyar nyelvű általános iskolák osztottabbak, ahol a szakosított oktatás képzett szaktanárokkal, eredményesebben valósítható meg. A szülők egy része - látva a két iskola közötti főleg ebből eredő színvonalkülönbséget - a helyi meglévő anyanyelvi iskola ellenére a magyar iskolába íratja gyermekét (Kátoly, Németi, Csávoly, Felsőszentivány, Katymár, Tótkomlós, Bedő stb.). Gátló körülményként meg kell említeni a nyelvi nehézségeket: a maguk között használt nemzetiségi nyelv jelentős mértékben tér el az illető nemzetiség irodalmi és köznyelvétől, ami gyakran azt eredményezi, hogy a tanulók szinte idegen nyelvként tanulják anyanyelvüket a mi nemzetiségi iskoláinkban, a szülők pedig gyermekeik otthoni tanulásához nem tudnak segítséget nyújtani. Végül az is megállapítható, hogy a nemzetiségi iskolák szervezése eléggé csak a nemzetiségi pedagógusok, OM Nemzetiségi Osz-