Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

lünk olyanokat, akik nem értik a magyar beszédet. A nemzetiségi fiatalok már hajlamosak arra, hogy egymás között magyarul társalogjanak. A járási pártbizottságokat még nem jellemzi általában az, hogy napi politikai munkájuk során külön speciális módon foglalkozzanak a területükön élö nemzetiségiekkel. Az ilyen munka még kezdeti fokon áll. Altalános tapasztalat az, hogy a nemzetiségi lakosság között gyengébb a pártépítési munka, mint a magyar ajkú dolgozók között. A tények megállapításán túl azonban nemigen jutottak pártszervezeteink éppen a különböző nyelvi stb. nehézségek miatt.

3 A nemzetiségi lakosságú falvakban természetesen az agitációs munka anyanyelven is folyik, sőt Brennbergbányán német nyelvű pártszeminárium is van. Agitációs anyagot, plakátokat, propagandaanyagot azonban nemzetiségű nyelven nem adtunk ki. A nemzetiségi falvakban működő DISZ-szervezetek vezetőségében képviselve vannak nemzetiségi fiatalok is. Ugyanez áll a többi tömegszervezetre is. A tanácsokban nem mindenütt nemzetiségi anyanyelvű a tanácselnök, de a végrehajtó bizottságban mindenütt megtaláljuk a nemzetiségieket. A nemzetiségi vidékeken az osztályharcot jellemzi, hogy nem tudták még a helyi szervek megértetni a dolgozó parasztokkal a kulákság szerepét, s aljas munkáját. Egyrészt az erős rokoni kapcsolatok, másrészt az „egy nemzetbeliek ne bántsuk egymást" hazug elve nehezíti a dolgozó parasztok között végzendő nevelő, felvilágosító munkát.

4 Minden lehetőség biztosítva van ahhoz, hogy a nemzetiségi fiatalok anyanyelvükön tanuljanak. Mégsem került sor eddig teljes anyanyelvű iskola felállítására, sőt olyan iskolánk is csak 8 van, ahol tantárgyként tanítják az anyanyelvet (5 német, 3 horvát). Ezek az iskolák egyáltalán nem alacsonyabb színvonalúak a többieknél. Sőt akad közöttük a megyei átlagnál sokkal jobb iskolánk is. Jónak mondhatók a nemzetiségi nyelvet tanító pedagógusok is. Az anyanyelvi osztályok szervezését megnehezíti a lakosság passzivitása és a tanulók húzódozása. Ennek oka nemcsak abban van, hogy az irodalmi nyelv tanulása anyagi energiát kíván a tanulóktól, mint egy idegen nyelvé, hanem abban is, hogy még megtalálható a maradványa a kisebbségi érzésnek, s jobbnak látják, ha nem tanul gyerekük az iskolában németet vagy horvátot. Ez a helyzet a felvilágosítómunka fogyatékosságait mutatja. A nemzetiségi falvak többségében vannak kultúrcsoportok. Megnehezítette a munkát, hogy a kultúrotthon-igazgatók egy része nem beszéli az illető nyelvet. Most folyik a vezetőségválasztás, melynek során a nemzetiségi nyelvet beszélők közül állítanak be igazgatót.