Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

és sokan még ma sem vallják magukat délszlávnak és németnek. A délszláv nyelv oktatását pl. 3 évvel ezelőtt még erőltetni kellett.

3 Úgy a délszlávok, mint a németek főleg a földműveléssel foglalkoztak és foglalkoznak. A felszabadulás előtt nagy része uradalmi cseléd volt a délszlávoknak, kisebb része törpebirtokos. A németek nagy része a felszabadulás előtt 10-20 holdas középparaszt, de sok volt köztük 40, 60, 100 holdas. A felszabadulás után a délszlávokat kedvezően érintette a földreform. A nincstelenek földhöz jutottak és jelenleg 4-6-8 hold földön gazdálkodnak.

4 A felszabadulás előtt a németek közül kevés számban voltak agrárproletárok. Ezek is földet kaptak a felszabadulás után. Míg a délszlávok nagy része a felszabadulás előtt olyan anyagi viszonyok között élt, hogy ruházkodásuk is hiányos volt, ma majdnem minden háznál rádió van, a községben kultúrház van, rendszeres a filmvetítés. Az 5 éves terv eredményei minden délszláv községben érezhető[k].

5 A délszlávok az irodalmi horvát nyelvet nem ismerik, még azokban a községekben sem, ahol a lakosság 90-95%-a délszláv. A tájnyelvet használják, és ezt is erősen keverik magyarral. Amire nincs kifejezésük, azt magyarul mondják és szlávul ragozzák (idem na járásbíróság = megyek a járásbíróságra, vagy dájmi köszörülőja = adjál köszörűkövet stb.) Ennek oka az, hogy szláv szókincsük nem bő, csak a napi életre korlátozódik. Az irodalmi nyelvet nem tanulták, a magyar szókincsük sokkal gazdagabb, mint a szláv szókincs. A magyar nyelvet általában valamennyien ismerik. A fiatalsággal Lakócsán, Potonyban, Szentborbáson megtanítják a délszláv nyelvet, de a magyar nyelvet ugyanígy megtanítják vele a szülők. Azokban a községekben, ahol kevesebb számmal élnek délszlávok, mint pl. Szentmihályhegy, Heresznye, Bélavár, Vízvár, Babócsa, Bolhó, Berzence, ott az 50 éven felüliek beszélik a délszláv nyelvet, a fiatalok 90-95%-a a közéletben már teljesen a magyar nyelvet használja. Elvétve akad községenként 1-2 idős 60 és 60 éven felüli, aki a magyar nyelvet nem ismeri, és csak délszláv nyelven beszél. A megyében élő németek azokban a községekben, ahol 50-60%-ban élnek, a családban a német táj nyelvet használják. Vidékenként különböző a nyelv használata. Pl. Szulok 1947-ig teljesen zárt német település volt, ahol a hivatali nyelv is a német volt. 1948-tól betelepítettek és bevándoroltaknak száma 760 fő, az ott élő németek száma 1140. Ez a betelepülés megváltoztatta az egységes német összetételt. Ennek ellenére Szulok községben 3-4 éves korig a gyerek egyáltalán nem tud magyarul, a német nyelvet használja. A tabi járásban élő német ajkúak a családban megtanítják magyar nyelvre a gyereket. Az itt élő német ajkú szülők 50%-a nem is tanítja meg a német nyelvre a gyerekeket. Ez 1947 óta tapasztalható, a kitelepítés hatására. A cigányok nyelvismerete keverék cigány nyelv. A magyar nyelvet valamennyien beszélik. Helyenként azonban pl. Barcson, Babócsán, mely a legnagyobb cigány település, a román nyelvet és a magyar nyelvet ismerik és használják, de ezek a cigány nyelvet nem ismerik.