Kecskeméti testamentumok I. 1655–1767 - Forrásközlemények 4. (Kecskemét, 2002)

ÖSSZEFOGLALÓ

ÖSSZEFOGLALÓ A testamentumok az életből távozók végső akaratát, földi javaikról szóló döntéseiknek jogi formába öntését tartalmazzák. Az itt közölt testamentumok forrásértékét nemcsak az növeli, hogy a mezővárosi élet igen sok szeletét világítják meg, hanem az is, hogy ennek a több mint egy évszázadnyi időszaknak nagyobb részéből kevés írott emlékünk maradt. Ehhez még érdemes hozzátenni, hogy Kecskemét ekkor a történelmi Magyarország harmadik legnépesebb települése volt, és az 1655-1767 közötti időszak történelmének, fejlődésének igen fontos szakaszait fogja át. Az első három évtizedben még a Török Birodalom része ez a vidék, az újabb negyedszázadot pedig a török uralom felszámolásáért folyó háború és a Rákócziszabadságharc töltötte ki, amely a város lakosságának és az anyagi és szellemi kultúrájának iszonyatos pusztulásával járt. Ezt követően viszont egy békés időszak köszöntött a mezővárosra, amely minden tekintetben gyarapodást és a felemelkedést eredményezett. Ezekben az évtizedekben történt meg a rendi állam és közigazgatás újjászervezése, a széles körű migárció, az évszázadokon át űzött rideg, extenzív állattartás fokozatos háttérbe szorulása, a szélesebb körű növénytermesztés és a céhes ipar kibontakozása. Éppen ezért érthető, hogy sok hasznos adatot, utalást tartalmaznak ezek a dokumentumok nemcsak az anyagi javak termelésének fokozatos átalakulásáról és méreteiről, hanem a birtokviszonyok átrendeződéséről, a pénzgazdálkodás jellegének változásairól és a mezővárosi társadalom rétegződésének alakulásáról egyaránt. Tekintettel arra, hogy Kecskemét már a török fennhatóság alatt is több kiváltságot szerzett maga számára, az itteni gyakorlat sok tekintetben eltért a jobbágyfalvakban tapasztalható lehetőségektől, de nem egyezett meg teljesen a királyi városokban fellelhető szokásokkal sem. Bőségesen találunk itt feljegyzéseket mind a lakáskultúrával, mind pedig az öltözködéssel kapcsolatos hagyományok fokozatos átalakulásáról. Különösen fontos adatok gyűjthetők belőlük a temetkezési szokásokról, a halotti torokról, a lányok kiházasításával kapcsolatos költségekről, a szellemi és a lelki élet sajátosságairól. Ezeken túlmenően fontos utalásokat találunk a város első képzőművészeti, építészeti objektumainak létrejöttéről. Bőségesen találunk adatokat az oppidum gazdasági és kulturális vonzáskörének változásairól is. A közel félezer testamentum anyagában való gyorsabb tájékozódást a kötet végén található apparátus segíti. Tekintettel a sok latint nyelvű jogi kifejezésre, kiemelt figyelmet kapott a szójegyzék. A könnyebb tájékozódást szolgálja a végrendeletekben fellelhető űrmértékek és hosszmértékek rögzítése. Tekintettel arra, hogy ezekben az évtizedekben magyar, német, osztrák, holland, lengyel, francia és török pénzek jelentős mennyiségben kerültek forgalomba, ezek jellegét és értékét is célszerű volt rögzíteni. Az apparátus talán legfontosabb része a tárgymutató és a helynevek mutatója.