Gyenesei József (szerk.): Bács-Kiskun megye múltjából 27. (Kecskemét, 2017)
TANULMÁNYOK - Kemény János: A KECSKEMÉTI MAGYAR KIRÁLYI ÁLLAMI FŐREÁLISKOLA TÖRTÉNETE 1870-1914
Kemény János Az új alreáliskola megalakulása és szervezete Horváth Döme országgyűlési képviselő közvetítésével, 10 évvel később Kecskemét új alreáliskolára tett szert. Ezúttal állami iskola lett, amelyet eredetileg alreáliskolának terveztek, és utóbb egy évi halasztással nyerte el teljes kiegészülésének feltételeit. így jött létre 1869. december 2-án Molnár Aladár vallás- és közoktatásügyi miniszteri osztálytanácsos jelenlétében az a szerződés, amely rendelkezett a kecskeméti állami alreáltanoda felállításáról, és megszabta annak működési feltételeit. A szerződés első pontja kötelezte Kecskemét várost, hogy 1870. október 1-jétől számított 5 éven belül saját költségén állítson fel az iskola számára egy alkalmas épületet, gondoskodjon annak megfelelő karbantartásáról, és lássa el azt megfelelő bútorzattal. Az épületet a telekkel együtt bocsássa a reáliskola használatába. Amennyiben az iskola részére átengedett épületet rendeltetésétől elvonnák, az épület használati joga a Kecskemét város birtokában maradt tulajdonjoggal újra egyesülni fog, azaz az épület a város szabad rendelkezése alá fog visszakerülni. Az épületről, annak részeiről és első felszereléséről, a kormány által biztosított felszerelésekről leltárt kellett készítenie a városnak, és azt mindkét érdekeltnek a rendelkezésére kellett bocsátania.5 A harmadik pont értelmében az alreáltanoda felállításának minden költségét az állam viselte. Az igazgatót a negyedik pont szerint a vallás- és közoktatásügyi miniszter javaslatára a király, a tanárokat pedig a miniszter nevezte ki. A felvételi és minden egyéb tanpénz az államkincstárat illette meg.6 Az új alreáliskola igazgatója, dr. Dékány Ráfael a Kecskeméti Lapok hasábjain 1871. április 2-án terjedelmes cikkben fejtette ki a reáliskolák célját. Mint írja, a reáliskola fő feladata a szellemi műveltséget és a tudományokat művelni, terjeszteni, vagyis hasznos állampolgárokat nevelni. A reáliskolák szűkebb értelemben vett célját és feladatát úgy lehet megérteni, ha részletes vizsgálat alá vesszük a tantárgyait. A reáliskolák tantárgyait két fő csoportra lehet felosztani: elméletiekre, amelyek az általános művelődést mozdítják elő; és gyakorlatiakra, amelyek a gyakorlati életpályák feladatainak teljesítésére készítik fel a tanulókat. Mint írja, a kézmű- vagy mesteriskolákat a helyi reáliskolánál is fel fogják állítani a harmadik osztály megnyitása után. Az elméleti tantárgyak a reáliskolában a következők: vallástan, az élő nyelvek tana, remekírók értelmezése, földrajz, történelem és számtan. A gyakorlati tantárgyak: a mértan, építészet és géptan, természetrajz, természettan, vegy5 HANUSZ István, 1895. 5-6. 6 Uo. 6. 40
