Gyenesei József (szerk.): Bács-Kiskun megye múltjából 27. (Kecskemét, 2017)
TANULMÁNYOK - Szabó Bence: OKTATÁS PÁRTFELÜGYELET ALATT. Tanügyi irányváltás Kecskeméten 1945 és 1950 között
OKTATÁS PÁRTFELÜGYELET ALATT • Tanügyi irányváltás Kecskeméten 1945 és 1950 között nak fennmaradása érdekében.153 A kecskeméti presbitérium arra kérte felettes egyházi hatóságát, hogy megkérdezése és beleegyezése nélkül többé ne tegyen a nevében további lépéseket az állam képviselőivel történő tárgyalások során: „véglegesen leszögeztük, hogy ragaszkodunk iskoláinkhoz, és nem mondunk le iskolafenntartó jogunkról”.154 Elkészült egy „vészterv” is arra az esetre, ha a kormányzat mégis rendíthetetlen marad szándékait tekintve, és legfeljebb egy-egy iskolát hagyna meg csupán a felekezetek birtokában. Mentesítés során elsősorban a fiúgimnáziumot és a ráépülő általános iskolát kérték volna meghagyni az egyház kebelében (melyet koedukálni kívántak), második helyre a nőnevelő intézetet és az ahhoz kapcsolódó általános iskolát sorolták. A határozatot memorandum formájában készítették el a Magyarországi Református egyházközség és a kormány közös bizottsága számára. Mint tudható, az önként vállalt hatalmas áldozatok ellenére sem lehetett végül a teljes államosítást elkerülni. Dr. Ravasz László, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökének utolsó jelentése egy visszavonulásra kényszerített, de hittel reménykedő egyházi vezető gondolatait hordozta, melyben szókimondó nyíltsággal tekintette át az állam és az egyházak végképp megváltozott kapcsolatát. „Minden püspöki jelentésnek fontos tárgya az egyház és az állam viszonyáról szóló beszámoló. Mai jelentésemnek legfőbb, szinte egyetlen tárgya [...]” - vezette be a korszak legfontosabb kérdését körüljáró eszmefuttatást a leköszönő püspök.155 A múltban az egyházaknak történelmi jelentősége volt az államiság kereteinek létrejöttében, hivatalainak megszilárdításában. Hivatásuk a kultúrában és oktatásban pótolhatatlan volt. A középkor pogány világából kiteljesedő keresztény egyház a mindenkori államhatalommal szerves egységben és egymást segítő, támogató fejlődésben élt. Ez a szimbiózis az 1940-es évtized végére megszakadt, mely a magyar történelem színpadán példa nélkül állt: „mi most egy rendkívül gyökeres és gyors átalakulás sodrában élünk. Lényegesen megváltozott az államnak önmagáról adott értelmezése, s az ebből következő államvezetés gyakorlatilag mélyen érinti az egyházak egész életterületét”.156 Minden sérelem, igaztalan vád és támadás ellenére Ravasz püspök óva intette egyházának minden tagját, hogy az államhatalommal szembehelyezkedő elégedetlenek, ellenzékiek seregeit táborába gyűjtse. Hiszen ebben az esetben az egyház indokot szolgáltathat az államnak, hogy benne ellenségét lássa. Az egyháznak a politikától távol kell magát tartania magát, és sok más területtől is, melyek történelme során mindig is küldetésének részeit képezte, de elvették tőle: a szociális gon153 K.REL Presbitériumi jegyzőkönyv. 87/2-b/1948. 154 Uo. 101/1948. 155 MNL BKML VIII. 83. a. 456/1948. Dr. Ravasz László XXVII. /és utolsó/ püspöki jelentése. Június 7. 3. p. 156 Uo. 4. p. 339