Gyenesei József (szerk.): Bács-Kiskun megye múltjából 27. (Kecskemét, 2017)
TANULMÁNYOK - Szabó Bence: OKTATÁS PÁRTFELÜGYELET ALATT. Tanügyi irányváltás Kecskeméten 1945 és 1950 között
Szabó Bence nyes jogelvek talaján: „ingatlanaink mentesítendők az igénybevétel alól, mert földbirtokaink kisebb alapítványi birtokokból tevődnek össze és az egyes alapítványi birtokoknak a területe nem haladja meg egyetlen esetben sem a 100 holdat. Nem lehet ezeket az alapítványi birtokokat összevonni és azokról, mint egészről dönteni, mert az egyes alapítványok más és más célt szolgálnak és azok semmiképpen sem összesíthetők. A lelkészi és kántori javadalomföldek szintén mentesek az igénybevétel alól [.. .]”ISI 152 - olvasható a református hitközség kecskeméti földigénylő bizottságához beadott fellebbezésében, melyben a törvény hatályán túlterjeszkedő birtokelkobzások ellen kértek jogorvoslatot. Hasonlóképpen vívott szélmalomharcot a református egyház az iskolák államosításának jogcímén, kebeléből kiragadott árvaházainak és internátusának visszaszerzéséért. Az egyenlőtlen erőkkel vívott küzdelemben ezen a téren sem sikerült engedményeket kicsikarni. 1947-48-ra teljesen világossá vált, hogy a felekezetek erőfeszítései nem érhetnek sikert a kormányzat akaratával szemben. Intézményeik, jövedelmük, vagyonuk, autonómiájuk megtartása érdekében vívott küzdelmük kudarcot vallott. Mivel a tanügyi reformok alapszándéka eredendően nem az oktatásügy megújítása volt, hanem a politikai erőviszonyok megváltoztatása és az osztályharcos-materialista ideológia, kommunista kultúrpolitika adaptálása az iskolai életben, konszenzussal nem is zárulhattak a fejlemények. A kecskeméti református egyház, a többi felekezet mellett, hiába tett meg mindent képzési formáinak, oktatásának, szervezeti struktúrájának átalakítása érdekében, ha a politikai vezetés szándékai (és alkalmazott módszerei) tőle homlokegyenest eltértek. „Az állam jelentős lépésekre határozta el magát” - olvasható a megrendüléssel tudomásul vett megállapítás a kecskeméti református egyházközség 1948. január 4-én kelt presbitériumi jegyzőkönyvében, mely az alábbiakkal folytatódik: „Ez az általános iskolák megszervezése után most a tanítóképzés kérdésében mutatkozik meg. Az egyház tudta nélkül Budapesten és Szegeden nevelőképző főiskolák nyíltak meg. Nyilvánosságra nem hozott, de bizonyosan meglévő rendelet szerint a következő iskolai évben a tanítóképzők I. osztálya már nem nyílik meg. Átalakulnak latinmentes középiskolákká. Arról, hogy az egyházak kapnak-e nevelőképző főiskolát, nem tudunk. Mi lesz tanítóképzőinkkel? Tájékozatlanok vagyunk, de minden erőnkkel igyekezni fogunk megtartani őket, illetve átalakításokkal létüket biztosítani?"52 A presbitérium kinyilvánította szándékát, hogy intézményei megmentése érdekében még több áldozatot is hoz, ha ezzel célt érhet. Az újjáépítésért az ideig elköltött 150-200 ezer forint mellett további erőfeszítéseket is kész volt tenni iskoláinak megtartása, különösen pedig a mintegy 400 esztendős kollégiumá151 KREL Iktatott iratok. 648/1945. 152 KREL Presbitériumi jegyzőkönyv. 56/1948. 338
