Gyenesei József (szerk.): Bács-Kiskun megye múltjából 27. (Kecskemét, 2017)
TANULMÁNYOK - Szabó Bence: OKTATÁS PÁRTFELÜGYELET ALATT. Tanügyi irányváltás Kecskeméten 1945 és 1950 között
Szabó Bence azt a tényt, hogy a háborút követő új korszak új szellemiséget, modernizációt, szemléletbeli változásokat követel tőlük. Helytálló volt azon észrevétel is, hogy a Horthy-éra tanügyi és kultúrpolitikai céljait tükröző, annak ideológiai talajából kinőtt oktatási rendszer számos helyen hordozott nacionalista, revizionista felhangokat, de ez nem fenntartótól függő specifikumként volt jelen, és nem felekezeti sajátosság volt. Nem állhat meg annak vádja sem, hogy a tananyag és az azt közvetítő pedagógusok „eredendő bűne” volt a fasiszta szellemiség meggyökeresedése. A szovjetizálás útját járó baloldali erőknek természetesen elemi érdeke volt a vétkesség hangsúlyozása és kollektív kivetítése, mely nagy teret kínált számukra a „jogos” beavatkozásra, kényszerítésre, oktatáspolitikai céljaik keresztülvitelére. Ennek széles adminisztratív és jogszolgáltatási úton kivihető lehetőségét kínálták az áthelyezések, tömegesen zajló igazolási eljárások, a közigazgatás megtisztításának címén folytatott elbocsátások (B-listázások), és nem utolsó sorban a népbírósági ítélkezési gyakorlat. Ez utóbbira számos szomorú példát találunk a Kerekegyházán lezajlott események kapcsán 1948-ban, melyet a későbbiekben részletesen bemutatunk. A felülvizsgálatok kezdeti szakaszában a kommunisták oktatáspolitikai és ideológiai szándékai még csak korlátozott mértékben érvényesültek, melyet tükröz a Kecskeméti Népoktatási Kerület helyettes tanfelügyelőjének 1946. évi jelentése is. A hivatal teljes illetékességi területén az év júliusáig a tanítói kar többségének igazolását végrehajtották, melynek során 843 főt vettek eljárás alá (ebből Kecskemét város területén 227 pedagógus 1945. előtti tevékenységét vizsgálták meg). A lefolytatott igazoló eljárások azt mutatták, hogy háborús, illetve emberiség elleni bűncselekményekben a pedagógusoknak elenyésző része volt érintett. A vizsgálatok nyomán az alábbi határozatok születtek: feddésben részesült 10 fő (ebből Kecskeméten: 2); áthelyeztek 2 főt (Kecskeméten nem volt); előléptetésből kizártak 3 főt (Kecskeméten nem volt); vezetői pályára alkalmatlannak nyilvánítottak 4 főt (Kecskeméten nem volt); nyugdíjaztak 6 főt (közülük Kecskeméten egyet); állásvesztésre ítéltek 1 főt (Kecskeméten); szabadságvesztésre ítéltek 1 tanítót (Kecskeméten nem volt); népbíróság elé állítottak 1 főt; őrizetbe vettek 3 főt (Kecskeméten nem volt).108 Kecskemét város közigazgatási területén belül rendőrhatósági őrizet, rendőri felügyelet alá senki sem vontak. A városban alkalmazott tanítók ellen népbírósági elmarasztaló ítélet egyetlen esetben sem született.109 Az igazolások eredményei ellenére a későbbi évek alatt számos tanító, tanár és intéz108 MNL BKMLIV. 1926. 79/1946. (12/1946-os alapszámon) Kecskemét thj város tanfelügyelőjének június havi jelentése. 1946. július 13. 2. p. 109 Uo. 43/1946. (Alapszám 12/1946.) Kecskemét THJ város tanfelügyelőjének április havi jelentése. 1. p. 324
