Gyenesei József (szerk.): Bács-Kiskun megye múltjából 27. (Kecskemét, 2017)
TANULMÁNYOK - Szabó Attila: PEST-SOLT VÁRMEGYEI NÉPISKOLÁK 1860-BAN
Szabó Attila mi iskolák látogatása akkor is, ha a saját vallásuknak megfelelő iskola nem működött helyben. Ez esetben az ott működő más egyház által fenntartott iskolába jártak a tankötelesek.4 A helyi közösség vallási hovatartozása és etnikuma meghatározta a helyi népiskola működtetési hátterét és oktatási nyelvét. A csaknem két évszázados hódoltsági és kuruc időket a Duna-Tisza köze homokvidékének csupán néhány (Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd, Kécske) települése élte túl. A „vízi világ” természetes védelmét élvező Duna menti lapályon meghúzódó falvak és mezővárosok (Bogyiszló, Csanád, Dab, Dömsöd, Dunapataj, Dunavecse, Ordas, Solt, Szalkszentmárton, Szeremle, Tass) nagyobb számban maradtak meg. Paradox módon a református hitre tért magyar közösségek számára a hódoltsági török uralom egyben „védelmet” is jelentett a Habsburg rekatolizációs törekvésekkel szemben.5 Az 1711 előtti években a magyar református népesség szinte teljes kizárólagosságát jelzik az egyes településeken feljegyzett első tanítók megjelenésének dátumai is.6 Kivételt képeztek a 17. században a török elől ide menekülő „illír, dalmát, rác” néven nevezett délszláv római katolikusok, akik Bátyán, Dusnokon, Kákonyban és Pandúron leltek otthonra. (Az utóbbi két helység 1805-ben áttelepülve új helyre, közösen létrehozta Szentistvánt.) A korábban szintén reformátussá lett Kecskemét „kóbor tanokkal elcsábított” lakosainak mintegy kétharmadát az 1644-ben megtelepedett ferences atyák terelték vissza a katolikus egyház kebelébe.7 A 18. századi nagy betelepítési akciók megváltoztatták a Duna mentének korábbi egységes vallási és etnikai képét. Bercelre, Császártöltésre, Hajósra, Nádudvarra katolikus, Kishartára evangélikus és református német, Vadkertre evangélikus német és tót lakosok érkeztek. Kiskőröst és Dunaegyházát, valamint Apostagot evangélikus, Akasztót, Kecelt és Miskét katolikus „tót” vagy „szláv” néven emlegetett telepesek népesítették be.8 Fájsz, Foktő, Izsák, Lak, Rékas, Sükösd, Szentbenedek, Törtei, Újkécske, Újszász, Úszód községekben, Kalocsa és Abony mezővárosokban magyar katolikusok kerültek többségbe, Ceglédre pedig az uradalom ösztönzésére magyar „peregrini catholici” telepedtek le.9 A katolikusok - azokon a településeken, ahol kisebbségben éltek - zömmel nincstelen cseléd és napszámos 4 Dunapataji feljegyzés szerint az ottani katolikus iskolába járt kilenc izraelita tanuló is. HORVÁTH M. Ferenc-SZABÓ Attila, 2000. 130. 5 SZAKÁLY Ferenc, 2001. VI. sz. térképmelléklet.; PETRÓCZI Sándor, 1965. Táblázat. 6 L.: Mellélet: Az iskolák legfontosabb adatai településenként 1770/71-ből és 1860-ból! 7 SZABÓ Attila, 2004. 12. 8 Bél Mátyás szerint a lakosok Akasztón teljesen és Miskén teljesen, Apostagon részben szlávok a 18. század derekán. BEL Mátyás, 1984. 64-66. 9 SZABÓ Attila, 1985. 6. 10
