Bács-Kiskun megye múltjából 26. (Kecskemét, 2014)
Stevan Mackovic: SZABADKAI IPAROSOK NEMZETISÉGI ÖSSZETÉTELE A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT
fellendítői és mozgatóerői lettek. A gyáripar előfeltétele lett a nemzeti jólétnek, a társadalom biztonságának, egy ország nemzetközileg elismert szerepének és az általános anyagi és kulturális fejlődésnek. Az ipari fejlődés, mint a kapitalista társadalom kialakulásának alapvető feltétele, Szabadkán a XIX. század második felében vett nagyobb lendületet. Ezzel, igaz, a fejlettebb nyugati államokhoz képest és a Monarchia fejlettebb területeihez viszonyítva lemaradással, de ez a terület is bekapcsolódott a korszerű gazdasági és civilizációs folyamatokba. A folyamatok hatására létrejött változások tartósak és több szempontból is jelentősek voltak. Az egyik ilyen tényező a városiasodás hosszantartó folyamata. A politikai egyesülés eredményeként a gazdasági egységek át- szerveződése is bekövetkezett. A közelmúltig a Monarchiához tartozó területek - Vajdaság, Szlovénia és Horvátország - fejlett gyáriparral, iparral, kereskedelemmel és bankrendszerrel rendelkeztek, városaikban pedig kedvező légkör alakult ki az ilyen jellegű gazdasági tevékenységek folytatásához. Megőrizve a háború előtti gazdasági kapacitásait, a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz csatolódva Szabadka a nagyobb és fejlettebb városok közé tartozott. Belgrád és Zágráb mellett egyedül Szabadka lakosainak száma haladta meg a 100 000 főt. Az aránylag fejlettként megörökölt és az I. világháború alatt megóvott ipar és kisipar a gazdasági fejlődés szolid alapjául szolgált az újonnan kialakult államban is. Az 1910-ben végzett magyar népszámlálás adatai arról tanúskodnak, hogy a Szabadkán működő 18 gyár 940 munkást foglalkoztat, a 3380 kisipari létesítményben pedig 6399-en dolgoznak. „Abban a pillanatban, amikor Szabadka a délszláv állam része lett, civilizációs, infrastrukturális szempontból messze az ország átlaga felett állt. Az újonnan alakult állam legrégibb mozija, zeneiskolája, valamint a legnagyobb városháza volt benne. Mindemellett számos más példa található. Ha a nemzeti kérdést vizsgáljuk az ipar szempontjából, akkor meg kell jegyezn ünk, hogy sem a magyarok, sem a szerbek, sem a horvátok, illetve bunyevácok nem voltak kulcspozícióban. Szabadka ipara legnagyobbrészt a városban élő zsidó polgárok kezében volt az első világháború előtt. A kereskedelem és az ipari tevékenység nagyjából 70-80 százalékát működtették (ha ezt ki lehet így fejezni, noha a városban lakó zsidóság nagy többsége mégis szegény volt). Igyekeztek a fennálló hatalmi viszonyokhoz igazodni. Karikatúraszerű Geiger Béla _______________________________Szabadkai iparosok nemzetiségi összetétele a két világháború között 8 9
