Bács-Kiskun megye múltjából 25. (Kecskemét, 2011)
Gyenesei József: TÖREKVÉSEK A HELYHATÓSÁGI VÁLASZTÓJOG MEGREFORMÁLÁSÁRA AZ 1920-AS ÉVEKBEN
rendeleti úton kellett gondoskodnia a kormányzatnak.32 Rakovszky tervezetének át- szövegezett változatát 1924 végén terjesztette a törvényhozás elé, amely korábbihoz hasonlóan csendben lekerült a napirendről.33 _________________Törekvések a helyhatósági választójog megreformálására az 1920-as években A helyhatósági választójog új szabályainak törvénybe iktatása Az önkormányzati testületek újjáalakításához szükséges választójogi rendelkezések elfogadása végül csak 1929-ben történt meg, amelyek a közigazgatás rendezéséről szóló XXX. törvénycikkben kerültek kihirdetésre. Az új törvényhatósági választójog alapján ugyan többen járulhattak a szavazóurnákhoz, mint korábban, ennek értékét azonban némileg csökkentette az, hogy az összes választó által választottak aránya a korábbi 50-ről 40%-ra csökkent.34 A jogszabály az aktív választójog feltételéül az országgyűlési választójog meglétét, hatévi helyben lakást vagy a törvényhatóság területén lévő ingatlantulajdon meglétét írta elő.35 A törvényhatósági bizottság tagjává azt a férfit lehetett megválasztani, aki aktív választójoggal rendelkezett, a 30. életévét betöltötte és állami egyenes adót vagy községi adót fizetett.36 Az 1929. évi XXX. törvénycikk alapján törvényhatósági választójoggal rendelkező állampolgárok pontos számát jelenleg nem ismerjük, de ennek nagyságrendjére az országgyűlési képviselőválasztók adataiból következtethetünk. A szigorúbb helyi cenzusok miatt az előbbiek száma mindenképp kisebb, mint az országos választóké. A 1 161 325 lélekszámú Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében 1927-ben például 378 505 volt az országgyűlési képviselőválasztók száma. A számokat nézve megállapíthatjuk, hogy a törvényhatósági választójoggal rendelkezők száma az 1929 előtti helyzethez képest nőtt ugyan, de a kormány által hirdetett széleskörű választói jogról, illetve általános választójogról egyáltalán nem beszélhetünk. Ettől kezdve a legtöbb adót fizetők közül kikerülő képviselőket is választották, mégpedig úgy, hogy a legtöbb adót fizetők közül a virilisták törvényben meghatározott számú csoportja választotta ki képviselőit. Ezzel az ún. nyers virilizmus, L. 204/1924. M. E. sz. rendeletet! Irományok 1922-26. XII. kötet 567. szám. Az 1929. évi XXX. törvénycikk hatálybalépését követően a megyei törvényhatósági bizottságokban kétötöd-kétötöd arányban voltak jelen a választott és a virilis tagok. A testület tagsági helyeinek egyötöd részen az örökös tagok, a vallásfelekezetek, az érdekképviseletek, valamint az állami vezető tisztviselők osztoztak, aki azonban nem a választópolgárok akaratából nyerték el pozíciójukat. Az 1925. évi választójogi törvény a férfiak aktív választójogát a 24., a nőknél a 30. életév betöltéséhez kötötte. Megkívánta a 10 éves magyar állampolgárságot, az iskolai cenzust. Az eredeti elképzelésben nem szerepelt a választható személy nemének meghatározása. A „férfi” kitétel bevezetését az ellenzék a nők passzív választójogának megvonásaként értékelte, a képviselőházban ennek hatására heves, a női emancipáció kérdéseit érintő vita bontakozott ki. A jogszabály végül csak a törvényhatósági jogú és a megyei városokban élő, középiskolát végzett nők megválaszthatóságára adott lehetőséget. 73
