Bács-Kiskun megye múltjából 25. (Kecskemét, 2011)
Kőfalviné Ónodi Márta: A KISKUNFÉLEGYHÁZI SZENT ISTVÁN-TEMPLOM ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE 1808-1880
1877. november 15-én megtörtént a templom műszaki átadása.83 Még ez év végén sor került a templom környékének tereprendezésére is, a közgyűlés felszólította Pártos Gyulát, hogy „az általa épített templom mellett lévő aprótéglát, állásfákat [állványzatokat], árnyékszékeket távolíttassa el, a meszesgödröket töltesse fel, hogy a templom környéke minden olyan tárgytól, mely már nem oda való, megtisztulva a jó ízlésnek megfelelő tekintetet nyújtson.”84 Felépült hát Félegyháza impozáns méretű, neoreneszánsz stílusú Újtemploma, amely azonban 1877-ben még korántsem volt kész. Jócskán akadt még mit javítani rajta, ráadásul a belső felszerelésre, a harangokra egyelőre még az anyagi fedezet is hiányzott. A templom felépítése után egyre több hiányosságra derült fény, több évbe is beletelt, mire a város hajlandó volt véglegesen átvenni az épületet Pártos Gyulától. Már 1878 tavaszán fedeztek fel hibákat, a tél folyamán keletkezett pusztulásokat. Pártos és Dötzer a templomépítő bizottság tagjaival megvizsgálva a kérdéses helyeket megállapították, hogy a templom keleti oldalán a kórus fölötti tetőzeten öt darab szarufa rothadásnak indult, a nyugati oldalon pedig egy szarufa az eső miatt gombá- sodni kezdett. A közgyűlés felszólította az építészt, hogy javítsa ki a templom tetejét, nehogy az esőzés a falakon és a boltíveken nagyobb kárt okozzon, mert attól lehetett tartani, hogy az oldalkórus boltozata beszakad.85 1879 nyarán újabb hibákat tárgyalt a közgyűlés. Ezek szerint a párkányzatok - bár nagyrészt ki lettek javítva, de — még mindig omladoztak, sem a terasz padozata, sem a „kórusok fedélzetei” nem voltak jók, a tornyokban lévő vasredőnyös ablakok nem lettek „becsukható és felnyitható szerkezetre alakítva”, a nagy kerek ablakokon a drótrostély nem volt kielégítő, mert behatolt rajta a hófúvás, zivatar alkalmával pedig az eső is bevert a toronyba. Továbbá a tornyokba vezető lépcsők „tökéletlenek, meredekek, s nagyon gyengék", az oldalajtókon alkalmazott kilincsek , felette durvák”, a főajtón lévő kilincs pedig , feltűnően csekély s nem való oly erős és díszes ajtóra." A bizottság még most sem tartotta a templomot az építésztől átvehetőnek, „csakis még egy tél kiállta után, s akkor is csak úgy, ha az épület teteje, a párkányok és vakolatok a téli idő viszontagságait kiállták." Pártos Gyula kijelentette, hogy bár ő „a templomot 1877. november 15-től fogva, midőn a műszaki bírálat megejtetett, részéről átadottnak tekinti," mégis hajlandó a hibákat kijavítani. Szerződése szerint, amely 1879 őszén járt le, köteles volt még ezeket a hiányosságokat pótolni, de ő egészen 1880. május 1-jéig garanciát vállalt, sőt, ha a javítások a telet nem állnák ki, akkor azt ígérte, hogy saját költségén végzi az újabb javításokat és újabb egy év jótállást ad és ezt így folytatja mindaddig, míg a vakolat, a tető és a terasz egy telet hiba nélkül ki nem áll. Pártos azt kérte a várostól, hogy a templom falait körös-körül 'A öl- nyi (kb. 90 cm) szélességben „menetelessen” (lejtősen) tégláztassák ki, hogy a tetőről lefolyó víz ne mehessen a falazat tövébe. A torony vasredőnyös ablakaival kapcsolatban azt állította, hogy ha azok nyitható-csukható szerkezetűek lennének is, attól a huzat még nem lesz elzárva, javasolta inkább, hogy hagyják meg a vasredőnyöket 83 BK.MÖL V. 171/a. 1879. június 15-i ülés 55/1879. (199.) 84 Uo. 1877. december 17-i ülés 118/1877. (198.) 85 BK.MÖL V. 171/a. 1878. március 17-i ülés 28/1878. (19.) és V. 171/b. L. 41. F. 1. Cs. 3. Sz. 17. (1878. április 17.) Köfalviné Ónodi Márta___________________________________________________________ 126
