Bács-Kiskun megye múltjából 25. (Kecskemét, 2011)
Kőfalviné Ónodi Márta: A KISKUNFÉLEGYHÁZI SZENT ISTVÁN-TEMPLOM ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE 1808-1880
és üvegablakokat szereljenek fel, ezen költségek felét fedezni ígérte. A torony kerek ablakait egyelőre nem tanácsolta beüvegezni, majd csak a harangok felhúzása után, megemlítve, hogy az üvegezés várhatóan tompítaná a harangok hangját. Megígérte továbbá, hogy kicseréli a tönkrement szarufákat, valamint a kifogásolt kilincseket és kérte, hogy a két oldalkórus fedélzetét - ha többen járnak rajta - deszkával borítsák be. A közgyűlés elrendelte még, hogy a templom ablakait drótrostélyokkal lássák el, az ablakokon lefolyó lecsapódó párát pedig kis csatornákkal vezessék el. 1879 decemberében Pártos Gyula jelentette, hogy a felmerült problémákat kijavította, azokért 1880. május 1-jéig jótállást vállalt. Még függőben maradt a toronyablakok beüvegezése, de ígérte, hogy ha azok elkészítésére sor kerül, a költségek felét viselni fogja, a főajtó kilincseit pedig csak akkor cseréli díszes sárgarézre, ha a templomot a használatnak átadták.86 1880 nyarán Pártos már szeretett volna végleg elszámolni a városvezetéssel, de vita támadt az omladozó párkányok és a hulló vakolat körül. A város addig nem volt hajlandó kiadni Pártos nála letétbe helyezett óvadékpénzét és felmenteni őt a jótállási kötelezettségtől, míg a javítások egy telet kifogástalanul ki nem állnak. Pártos szerint a vakolathullás és a párkányzat-omlás oka a város, mert „eddig sehogy sem gondozta a templomot télvíz idején, a tetőről lecsorgó esőt és a hóvizet nem vezettette el, hanem tócsaként hagyta a homokos földbe szivárogni, így a falazat alulról átnedvesedett, a vakolatot a fagy megbontotta. A párkányok kijavítása kárba veszett munka, ahogy ez már három ízben is annak bizonyult, ha a város nem gondozza jobban a templomot A város próbálta a felelősséget az építészre hárítani, mivel a felső párkányoknál is tapasztaltak „cementburkolati leomlásokat”, s ennek okául a „szerencsétlen építkezési kivitelt” tartották. Pártos Gyula már mindenképpen szeretett volna szabadulni a várostól, ezért elvállalta, hogy saját költségén „jó minőségű, kifagyás ellen biztos kőből kifaragva" kijavítja „a templom aljzatpárkányát egész magasságban mind két oldalon, a tornyok és kereszthajók közt és hátul a sekrestyék sarkaiban, ahol az alulról jövő nedvesség miatt cementvakolattal való tartós kijavítás lehetetlenség A város felszólította Pártost, hogy úgy javítsa ki a templomot, hogy az a következő év tavaszán átvehető legyen.87 Az 1881. június 18-i szemle alapján a közgyűlés - bár némi kifogásolni valót még találtak az épületen, de azért - véglegesen átvehetőnek találta az Újtemplomot. A város elöljárói elégedetlenségüknek adtak hangot, „mert a templom tetőszerkezete semmiképp sem elégíti ki a közönséget, nem felelt meg e tekintetben az építész a belévetett bizalomnak.” Kijelentették továbbá, hogy „közel kilátás van arra, hogy az épület falirészének s boltíveinek a pusztulástóli megóvás tekintetéből is a két oldalchorus bádogfedelét nagyobb költséggel más szerkezetűvé kell átalakítani.”88 A templomépület tetőszerkezetének hibái még hosszú évekig problémát jelentettek a városnak és a plébánosoknak. Bár felépült a templom, de felszentelésére még várni kellett, hiszen ahhoz szükséges volt, hogy előbb elkészüljön a templom belső felszerelése is. Gondoskodni kellett a padok, az oltárok, a szószék elkészítéséről, valamint a harangok és legalább egy 86 BKMÖLV. 171/a. 1879. december 5-i ülés 145/1879. (329.) és 1881. július 10-i ülés 75/1881. (83.) 87 Uo. 1880. június 27-i ülés 88/1880. (67.); 1880. augusztus 1-jei ülés 118/1880. (104.), 1880. augusztus 10-i ülés 120/1880. (107.) 88 BKMÖLV. 171/a. 1881. július 10-i ülés 75/1881. (83.) _______________________A Kiskunfélegyházi Szent István-templom építéstörténete - 1808-1880 1 27
