Bács-Kiskun megye múltjából 25. (Kecskemét, 2011)
Kőfalviné Ónodi Márta: A KISKUNFÉLEGYHÁZI SZENT ISTVÁN-TEMPLOM ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE 1808-1880
már felette szoros Templomának tágításának” kérdése.4 A tanács 1808. február 8-án úgy döntött, hogy mivel a város „mostani és jövendőbeli szaporodásához képest” a már meglévő templom bővítése nem jelentene megoldást, ezért egy új templom építéséről fog gondoskodni. Tisztában voltak azzal, hogy ezen „Istenes szándék" oly nagy költségekkel fog járni, melynek finanszírozásához a már meglévő templompénztár nem lesz elégséges, ezért megbízták Horváth Antal „senator urat”, valamint Bíró József, Bajnóczki János, Varga Mihály és Bánhidi Gáspár urakat, hogy az egész várost személyesen bejárván „szedegessék össze minden lakosnak akár pénzzel, akár más akármely naturálékkal való ájtatos adományát” erre a célra. Ezen kívül a tanács azt is elrendelte, hogy ezentúl a városi közlegelőből az egyik darab város melletti szántóföld jövedelmét is erre a célra kell fordítani, továbbá a város ferencszállási kaszálója termésének negyedrészét minden évben ott helyben licitálás útján értékesíteni kell, s az így befolyt összeg szintén az új templom építésére fordíttassék. A tanács jegyzőkönyvben fektette le, hogy ha majd sikerül a Felséges Kamarától visszaszerezni a nála „elocálva” (kamatra kiadva) lévő 17 ezer forintot, azt is a templomépítésre fogják fordítani.5 Az előbb említett módokon beszedett pénzeket a város megbízottja, Csernák János tanácsnok, az új templom kasszájának számadója „biztos helyekre” (megbízható emberek számára) adta ki kamatra.6 A pénz szaporításának ilyen módja - azaz a magánszemélyeknek kamatra történő kölcsönadás - ebben az időben, a bankok és hitelintézetek kezdetleges volta miatt teljesen elfogadott és általános volt. Egy templom felépítése már akkor is igen nagy vállalkozás volt, a rávalót bizony hosszú évekig tartott összegyűjteni. Volt, aki készpénzt ajánlott fel, volt, aki terményt (ezt a város értékesítette, és az így befolyt összeg gyarapította a templomkasszát), volt, aki végrendeletileg adakozott erre a nemes célra, és végül a templompénztárból kölcsönadott összegek kamatait is ide sorolták. Sajnos, előfordult, hogy az örökösök késlekedtek az elhunyt végakaratát teljesíteni, miként azt 1811-ben Móczár Ferenc jegyző szóvá is tette, aki kikeresgette a testamentumokból a templomra tett „ájtatos hagyományokat” és megállapította, hogy az új templomra szánt összegekből 425 forint még kifizetetlen.7 Volt, aki igen sajátos módját választotta a jótékony adakozásnak. Szarvas Jánosnak 76 forinttal tartozott Sereg János, erről az összegről Szarvas lemondott az újtemplomi alap javára, az adóslevelet is átadva a városnak. Ezután már a város dolga volt, hogy az adósságot milyen módon hajtja be Sereg Jánoson, hogyan érvényesíti az új templom „érdekeit”? * 10 Köfalviné Ónodi Márta___________________________________________________________ Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára (a továbbiakban: BKMÖL) V. 101/a. Kiskunfélegyháza Város Tanácsának iratai. Tanácsülési jegyzőkönyvek (a továbbiakban: V. 101/a.) Protocollum 10. 527. p. (23/1808.); BKMÖL V. 171/a. Kiskunfélegyháza Város Képviselőtestületének iratai. Közgyűlési jegyzőkönyvek (a továbbiakban: V. 171/a.) 1873. június 13-i ülés 97/1873. (313.) és 1873. július 13-i ülés 109/1873. (326.) BKMÖL V. 101/a. Protocollum 10. 529-530. p. (28/1808.) Uo. 595. p. (199/1808.) BKMÖL V. 101/a. Protocollum 11. 356. p. (257/1814.) BKMÖL V. 101/a. Protocollum 10. 723. p. (82/1810.) 106
